Az ELTE BTK Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék eseményén az érdeklődők megtekinthetik Barbara Spitzer Teleki téri mesék című dokumentumfilmjét, amely a zsidó imaház múltjától a jelen kihívásaiig vezeti a nézőt, majd részt vehetnek egy beszélgetésen is a film alkotóival. A program egy, az 1940-es és 1950-es évek budapesti piacainak, illetve folklórjának elbeszélő és képi forrásait feltáró kutatáshoz kapcsolódik.
Az utolsó józsefvárosi izraelita lakásimaház a Teleki tér 22-ben túlélte az elmúlt 120 év megpróbáltatásait, és ma is várja a látogatókat. A Gláser Jakab Emlékalapítvány filmes produkciója az imaház és a köré épülő közösség múltját és jelenét tárja fel, szól a továbbélő hagyományról, ünnepekről és az új generáció közösségépítéséről. Barbara Spitzer filmjében a szemtanúk emlékeznek a Teleki téren és a környező utcákban élt zsidókra, a környék mikrovilágára a 19. század végétől napjainkig.
Az oral history (elbeszélt történelem) nem csupán adatgyűjtési módszer, hanem a történetírás azon ritka pillanata, amikor a kutató a tanúval folytatott aktív párbeszédben hozza létre maga a történeti forrást. Amikor egy mikrotársadalom már eltűnt, a megmaradt fizikai tér – az utcák, lépcsőházak és elhagyott épületek – válik az emlékezet legfőbb katalizátorává: megszólaltatja az elbeszélőt, a visszaemlékezés által pedig a kiüresedett tér újra megtelik élettel. Ezt a páratlan mikrovilágot és a forrásteremtés tétjét szemlélteti a Teleki tér 22. szám alatti utolsó józsefvárosi izraelita lakásimaház és a Gláser Jakab Emlékalapítvány munkája, amelyek oral history kutatások nélkül nyomtalanul eltűntek volna a nagyvárosi átalakulások süllyesztőjében. A módszer így nemcsak megőrzi a múltat, hanem visszaadja az elfeledett terek hangját, hogy a történelem ne puszta adatsor, hanem megélt emberi sorsok szövedéke legyen.
A film születésének pillanatát Barbara Spitzer így idézi fel:
„ Amikor 2003-ban kinyitottam a Teleki tér 22. szám alatti kicsi, sötét és elavult zsinagóga ajtaját, nem számítottam arra a kalandra, amely nyolc film és egy véget nem érő utazás után elvezetett a magyarországi zsidó közösségnek egy olyan mélységébe, amelyet még a történészek sem ismernek igazán.”
A főváros közepén lévő, s mégis sokak számára ismeretlen helyszín páratlan történelmi jelentőségét Nemes Jeles László, Oscar-díjas filmrendező szavai mutatják meg a legjobban:
„A Teleki téri imaház a budapesti zsidóság egyik utolsó, eredeti formájában fennmaradt helyszíne. Nem pusztán vallási tér, hanem egy sajátos, keletebbről érkezett, szegényebb sorsú zsidó közösség társadalmi és kulturális világának hiteles tanúja... Olyan történelmi és emberi élettapasztalat sűrűsödik benne, amely máshol nem hozzáférhető.”
Az eseményen az érdeklődők megtekinthetik a dokumentumfilmet, a vetítést követően pedig a jelenlévőknek lehetőségük nyílik beszélgetni a film alkotóival.
A vetítést követő beszélgetés résztvevői:
Mayer Gábor, producer, a Gláser Jakab Emlékalapítvány (a Teleki téri imaház civil szervezete) vezetője
Fris E. Kata és Mayer András, a film alkotói
Bódi Lóránt történész
Tóth G. Péter etnográfus-történész