Tehetséggondozás

Tehetséggondozás

Tehetséggondozás
Az egyetem és a tehetséggondozás témaköre egymástól lényegileg szétválaszthatatlanok. Hiszen mi más lenne az egyetemi munka lényege, mint a tehetséges fiatalok és a tapasztalattal, tudással rendelkező oktatók egymásra találása? Egy jól működő felsőoktatás olyan rendszert alakít ki, ahol a tudásra vágyó fiatalok viszonylag könnyen képesek megtalálni a tehetségüknek, érdeklődésüknek leginkább megfelelő intézményt, szakot, tanárokat.

Egy jól működő felsőoktatási intézmény képes felismerni hallgatóiban a tehetséget, képes olyan ösztönző, szellemileg inspiráló közeget kínálni, ahol a kölcsönös érdeklődés és a termékeny verseny légköre ad teret a tehetségek legtermékenyebb kibontakozásának, képes a legjobb teljesítményt kihozni belőlük, és a valós tudományos teljesítményt képes megfelelően értékelni, jutalmazni.

A tehetséggondozás hagyományos színterei a Karon:

  • a szakkollégiumok,
  • a Tudományos Diákkörök (TDK),
  • a tutorálás,
  • a honorácior képzés.

Az első, tehetségeket gondozó kollégium az 1895-ben báró Eötvös Lóránd által alapított Eötvös József Collegium volt. A Collegium alapításakor több szállal kapcsolódott az akkor Királyi Magyar Tudományegyetem Bölcsészeti Karához, és manapság is a Karhoz ezer szállal kötődő szakkollégium. Az ELTE nagy múltú, sok nagyszerű tudóst felkészítő és útjára bocsátó szakkollégiuma az Eötvös József Collegium hallgatóinak kétharmada bölcsész. Tehetséges hallgatóink többek között a Collegium műhelyeiben végezhetnek az egyetemi tanulmányaikon túl olyan szakmai munkát, amelyben tehetségüknek és érdeklődésüknek megfelelően mélyülhetnek el. A collegistáknak magas szintű követelményeknek kell megfelelniük, az egyetemi képzést kiegészítő kurzusokon vesznek részt, valamint teljesítik az adott műhely szakmai követelményeit. A műhelymunka mellett a Collegium elvárásai közé tartozik a nyelvvizsga és a legalább jó átlag követelménye is. A collegisták széleskörű tájékozottságát nemcsak a bölcsészek és a TTK-sok állandó érintkezése segíti elő, hanem különféle rendezvények is: Eötvös Szerdák, Eötvös Konferencia, Drámakör, Eötvös Napok, Szakkollégiumi Fesztivál. 

Az egyéni hallgatói tudományos munka hagyományos műhelyei a Kar minden intézetében és azokon belül számos tudományterületen működő tudományos diákkörök (TDK), amelyek elsődleges céljuk, hogy szervezett formát adjon a hallgatók egyéni és csoportos kutatásainak. A diákköri munka valójában egy adott szakterület tudományos közéletének működését szimulálja azzal, hogy az egyéni kutatómunka eredményeképp létrejött dolgozatokat szigorú szakmai fórumok előtt kell megvédeni. Ezekben a körökben a tehetséges hallgatóink a napi tanulmányaikat messze meghaladó tudományos, kutatási tevékenységet folytatnak, dolgozatokat, tanulmányokat készítenek, közösen megvitatják és szakértő zsűrik előtt bemutatják eredményeiket. A TDK-k a komoly tudományos ambíciókkal rendelkező hallgató számára lehetővé teszik, hogy megismerje a magas szintű tudományos kutatás metodikáját, és a gyakorlatban sajátítsa el a bölcsészettudományi kutatómunkához nélkülözhetetlen készségeket. A kari szinten legjobbnak bizonyult hallgatók kétévente országos találkozó keretében mérkőznek meg egymással. Az OTDK-ra eljutott dolgozatokról az adott szakterület két elismert szakembere készít opponensi bírálatot, amelyre nyilvános előadás keretében kell válaszolni. A diákköri dolgozatok szakmai minősége eléri, vagy inkább meghaladja a szakdolgozatoktól elvárt színvonalat. Az OTDK-szereplés jelentőségét jelzi, hogy a helyezést elért dolgozatokat automatikusan elfogadják szakdolgozatként; a jó diákköri teljesítmény a PhD-felvételik során is nagyon jó ajánlólevelet jelentenek. Friss információk: az ELTE BTK TDK közösségi oldalán.

Az egyetemi Hallgatói Követelményrendszer az egyéni tehetséggondozás külön formáiként nevesíti a tutori rendszert és a honoráciorképzést. 

A tutorálás a kiemelkedő képességű hallgató tehetségének kibontakozását segítő, a választott szakterületre vonatkozó tudás elmélyítését, a tudományos kutatáshoz tartozó készségek kifejlesztését szolgáló sajátos képzési forma, melynek során a hallgató egyéni tanulmányi követelményeket teljesít, egyéni ütemezésű munkaterv vagy kutatási terv alapján, egy vele személyes kapcsolatban lévő, őt segítő, motiváló, előrehaladását ellenőrző oktató, a tutor támogatásával. (lásd: HKR 26. §) A tutor feladatköre hasonló a doktori képzés témavezetőjéhez. A tutorálás keretében végzett tevékenység során a hallgató szakos tantervi követelményeit vagy szakján kívüli tanegységeket – előfeltételek alóli mentességgel – teljesíti valamely, az adott tanegységek teljesítésére meghirdetett kurzus követelményeit óraszámban és/vagy tartalomban jelentősen meghaladó, számára meghirdetett, egyéni kurzus teljesítésével. A tutori program keretében arra is lehetőség nyílik, hogy a pregraduális hallgató az MA képzés tanegységeit is látogathassa és teljesíthesse. A tutorálást a már korábban is ismert kivételes tanulmányi rend intézményétől az különbözteti meg, hogy a belépést sokkal szigorúbb feltételekhez köti. A pályázók által benyújtott, a választott tutorral együtt kidolgozott tanulmányi tervet egy erre a célra létrehozott kari bizottság bírálja el és engedélyezi legfeljebb két szemeszter időtartamra. A tutorálási programban részt vevő hallgató – csakúgy, mint a vezető tanára – félévente részletes jelentést köteles írni a tanulmányi terv teljesítéséről. 

A honorácior az egyéni tehetséggondozás legmagasabb szintű formája. A képzés lényege, hogy a hallgatók a kötelező tananyagon felül, a 180 kredit keretében felvett szakirány vagy minor mellé egy további minort vagy specializációt vehet fel 50 kredit értékben - költségtérítés nélkül. A honorácior képzésre szintén pályázni kell, ide is az egyes szakterületen kiemelkedő tehetséget mutató hallgatók kerülhetnek be.

További tudományos lehetőségek:

Az egyéni tehetséggondozás régóta ismert formája a demonstrátori intézmény. Demonstrátori megbízatást pályázat útján, általában egy tanévre lehet elnyerni. Az egyes tanszékek által kiírt pályázatok kiemelkedő képességű hallgatók foglalkoztatását teszik lehetővé azzal a céllal, hogy a demonstrátori megbízást elnyerő hallgatók bekapcsolódhassanak egy-egy tanszék, intézet mindennapi életébe. A demonstrátorok elláthatnak hivatali, „tanársegédi” jellegű feladatokat, közreműködhetnek például az előadásokhoz szükséges anyagok, eszközök előkészítésében, kezelésében, tudományos rendezvények szervezésében, lebonyolításában; foglalkozhatnak az adott szak gólyáival, de ezen túl közvetlen vezető tanáruk, mentoruk vezetésével feladatokat vállalhatnak az adott tanszéken folyó tudományos projectekben is. A demonstrátori munka jó lehetőséget nyújt a klasszikus mester-tanítványi kapcsolatok kialakításához és elmélyítéséhez, és ezzel gyakran mintegy a doktori képzés „előszobájának” tekinthető.

A BTK HÖK Tudományos Bizottsága minden félévben pályázatot hirdet azon hallgatók számára, akik a tantervi kötelezettségeiken felül is aktív tudományos munkát folytatnak. Ez a Tudományos Ösztöndíj Pályázat, röviden TÖP. A pályázat célja, hogy a tudományos munka iránt érdeklődő hallgatókat támogassa, ami egyrészt pénzbeli támogatást, másrészt publikálási lehetőséget jelent minden graduális képzésben résztvevő hallgatónk számára. A pályázatra egy 40–80000 leütéses dolgozatot várnak, ami lehet egy korábban, más célra végzett kutatásból származó tanulmány vagy akár kifejezetten a pályázatra készített cikk. A hallgató dolgozhat önállóan, de sokan a szakdolgozathoz hasonlóan oktató segítségével – konzulenssel – készítik el dolgozatukat. Fontos kritériuma a pályázatnak, hogy a pályáztatott írás nem lehet bejelentett szakdolgozat, de még résztémája sem. Benyújtható azonban egyéb tantervi kötelezettség keretein belül felhasznált írás – pl. továbbgondolt, bővített szemináriumi dolgozat –, amennyiben az a pályázat formai és tartalmi követelményeinek eleget tesz.

Továbbá fontos szerepet töltenek be a tehetségek kiválasztása és támogatása terén a különböző egyetemi pályázatok. A nemzetközi tapasztalatszerzést, tájékozódást segítik a különböző mobilitási pályázatok: elsősorban az Erasmus, a CEEPUS és az egyetemközi együttműködési programok is.