Alexander Herbig, a lipcsei Max Planck Institute Archaeogenomikai Intézetének kutatócsoport-vezetője tart angol nyelvű vendégelőadást az ELTE BTK Régészettudományi Intézet meghívására.

A pestis az emberiség történetének egyik legnagyobb kulturális, társadalmi és gazdasági hatású  fertőző betegsége. Kórokozója, a Yersinia pestis baktérium évezredeken keresztül formálta az emberi populációk történetét és befolyásolta a társadalmak és közösségek fejlődését. Miként jelent meg a pestis, milyen útvonalakon terjedt, és milyen tényezők határozták meg a nagy pestisjárványok lefolyását?

Az archaeogenetika új perspektívát kínál e kérdések vizsgálatához. A régészeti lelőhelyeken feltárt emberi maradványokból a múltbeli kórokozók DNS-ének nyomai, egyes esetekben pedig teljes genomjai is azonosíthatók. A paleogenomikai adatok révén így a pestis története nemcsak az írott források és régészeti leletek, hanem a kórokozó genetikai történetének rekonstruálásával is vizsgálható.

Az előadás a pestis evolúciójának és történeti elterjedésének főbb állomásait tekinti át a kőkorszakból származó legkorábbi ismert esetektől az emberi történelem nagy pestisjárványaiig. Kiemelt figyelmet fordít a 6. századi, úgynevezett Justinianus kori pestisre, amely az első történetileg dokumentált pestispandémia kezdetét jelentette. A legújabb archeogenetikai és paleogenomikai eredmények alapján az előadás azt vizsgálja, hogyan jelentek meg és terjedtek el a Yersinia pestis különböző törzsei Európában, valamint az archaeogenetika és a régészet szoros együttműködése milyen lehetőségeket teremt a pandémia demográfiai és társadalmi hatásainak rekonstruálására.

Alexander Herbig a lipcsei Max Planck Institute Archaeogenomikai Intézetének kutatócsoport-vezetője. Kutatásai elsősorban a kórokozók, köztük a Yersinia pestis evolúciójára, valamint új módszerek fejlesztésére irányulnak, amelyek lehetővé teszik e kórokozók DNS-ének azonosítását régészeti leletekben. Kutatócsoportja ősi kórokozógenomok elemzésével vizsgálja a fertőző betegségek megjelenését, elterjedését és evolúcióját az emberi történelem során. Munkájuk révén az archeogenetikai és paleogenomikai adatok új betekintést nyújtanak a kórokozók történeti fejlődésébe és az emberi populációkkal való kölcsönhatásaikba.