A kísérleti fonetika a beszédhangok vizsgálatának olyan módja, amely műszereket és számítógépes programokat használ a pusztán halláson alapuló megfigyelés helyett. A kutatás általában azzal kezdődik, hogy a kutatók összeállítanak egy szó- vagy mondatlistát, amely a vizsgálni kívánt hangokat tartalmazza. Ezt követően csendes környezetben rögzítik a beszélők hangját, beleértve az anyanyelvi beszélőket referenciaként, valamint a második nyelvet tanulókat vizsgálati csoportként. A felvételek elkészülte után olyan szoftvereket használnak, mint például a Praat, hogy a hangfájlokat annotálják és akusztikai paramétereket nyerjenek ki belőlük – ilyen paraméter például az időtartam, az alaphangmagasság, a spektrális súlypont vagy az energiaszóródás. Végül statisztikai módszerekkel hasonlítják össze a különböző csoportokat, hogy feltárják a kiejtésbeli különbségeket vagy mintázatokat. Ez a megközelítés objektív, számszerűsíthető és vizuális eredményeket ad, ami különösen hasznossá teszi a második nyelvi kiejtés elsajátításának kutatásában és a bizonyítékokon alapuló tanítási módszerek kidolgozásában.