Az ELTE BTK Romanisztikai Intézetének Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszéke mély fájdalommal és tisztelettel búcsúzik dr. Vörös Imrétől, a Tanszék korábbi vezetőjétől, professor emeritusától.
Vörös Imre 90 évesen, egy gazdag és hosszú élet után hunyt el. 1936. május 10-én született Budapesten. 1958-ban magyar–francia szakos tanári diplomát szerzett a budapesti bölcsészkaron, ezután 1972-ig gimnáziumban tanított magyar irodalmat és francia nyelvet, majd az ELTE BTK Francia Tanszékére került – 1990 és 1995 között egyetemi tanárként annak vezetője is volt –, ahol generációk számára adta át előbb a szakmódszertan, majd a francia nyelv és irodalom, azon belül is elsősorban a 18. századi francia irodalom iránti szenvedélyét egészen 2006-os nyugdíjba vonulásáig. Professor emeritusként néhány évig még továbbra is aktív maradt, jelenlétével, bölcsességével és hatalmas lexikális tudásával támogatva a tanszék mindennapjait. Óraadóként az 1990-es évek második felétől francia irodalmi kurzusokat tartott a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolán, majd világirodalmat tanított az egri Eszterházy Károly Egyetemen. Vendégprofesszor volt Rómában, Brüsszelben, Bambergben.
1989-ben szerezte meg az irodalomtudomány doktora akadémiai fokozatot. Pályája során a francia felvilágosodás és a 18. századi francia–magyar kapcsolatok elkötelezett kutatója volt. 1997-ben az ő vezetésével jött létre az ELTE Francia Tanszékén „A felvilágosodástól napjainkig” címet viselő francia irodalmi doktori program, ahol oktatóként és témavezetőként segítette számos fiatal doktorandusz indulását. Aktívan vett részt az MTA Irodalomtudományi Intézete 18. századi osztályának munkájában is. Az intézet által alapított Faludi Ferenc Alkotói Díjat elsőként ő vehette át 2004-ben. Kutatási területe a felvilágosodás francia és magyar irodalma, eszmetörténete, természetfilozófiája, illetve a korabeli francia-magyar fordításirodalom és Faludi munkássága volt, de a Voltaire-életmű egyik legjobb hazai ismerőjét is tisztelhettük benne. Pályája vége felé a 18. századi francia színház, azon belül főként Marivaux vígjátékai iránt érdeklődött. Legutolsó kutatását Péczeli Józsefnek, a 18. századi Voltaire-fordítónak szentelte, mely könyv alakban 2017-ben jelent meg.
Kollégái, tanítványai és a frankofón kultúra tisztelői emlékét kegyelettel megőrzik.
Nyugodjék békében!