Varga Balázs (Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet) kutatása, amelynek keretében a publikáció készült, a kelet-közép-európai filmkultúra rendszerváltás utáni átalakulását vizsgálja, különös tekintettel arra, miként illeszkedtek be a cseh, szlovák, lengyel és magyar filmkultúrák a globális film- és médiakultúrák rendszereibe.
A vizsgálat célja, hogy feltárja a posztszocialista film- és médiakultúrák közös mintázatait és helyi sajátosságait, vagyis azokat a gazdasági, intézményi, műfaji és kulturális folyamatokat, amelyek a korábbi államilag szabályozott, politikailag motivált filmkultúrából egy professzionalizálódott, piaci és transznacionális logikákhoz igazodó ökoszisztéma kialakulásához vezettek.
A kutatás alapvetően kettős perspektívát alkalmaz: az iparági (production és industry studies) szempontokat a szöveg- és műfajelemzés (textual analysis, genre studies) dimenzióival kapcsolja össze. Ezáltal a filmes átalakulás nem csupán gazdasági-intézményi, hanem esztétikai, narratív és kulturális jelenségként is értelmeződik. A kutatás történeti ívet rajzol fel: a szocialista stúdiórendszerek leépülésétől és a korábbi állami támogatási struktúrák megszűnésétől kezdve a nemzeti filmintézetek újjászervezésén, a koprodukciós modellek elterjedésén és a fesztiválalapú filmkultúra térnyerésén át
egészen a digitális platformok és streaming-szolgáltatók által meghatározott kortárs médiatérig.
A vizsgálat egyik hangsúlyos célja, hogy feltérképezze a posztszocialista filmkultúrák specifikus identitását: milyen módon reflektálnak a nemzeti, regionális és transznacionális hovatartozás kérdéseire, és hogyan járulnak hozzá Kelet-Közép-Európa kulturális-politikai újrapozicionálásához az elmúlt évtizedben. A kutatás e tekintetben a korábbi elméleti megközelítéseket – mint a „kisnemzeti film”, a „glokalizáció” vagy a „transznacionális film” paradigmáit – kritikai újraértelmezésnek veti alá, és arra törekszik, hogy rugalmas, a régió sajátos történeti és gazdasági kontextusához illeszkedő fogalmi keretet dolgozzon ki.
A kutatás tehát kiterjed mind a hagyományos filmipari vizsgálatokra (produkciós struktúrák, finanszírozás, koprodukciók, fesztiválrendszerek), mind az újabb ’platform studies’ irányzatra, amely a streaming-szolgáltatások (Netflix, HBO, Disney+) kulturális és gazdasági hatásait vizsgálja. Kiemelt példákat jelentenek a nemzetközi szervízprodukciók kérdései, illetve az HBO és a Netflix kelet-közép-európai produkciói, amelyek a régió új, professzionális film és médiakultúrájának emblematikus példáivá váltak. Ugyanígy vizsgálat tárgya a régió filmjeinek nemzetközi forgalmazása és kanonizációja, fesztiválszerepléseik, valamint jelenlétük a globális SVoD-platformokon.
Tematikus fókuszát tekintve a kutatás a hagyományos szerzői filmes megközelítés mellett a populáris film- és sorozatkultúra átalakulására összpontosít. Kiemelt műfaji és tematikus vizsgálati területek a kémthrillerek, a bűnügyi történetek, illetve a szocializmus és a rendszerváltás emlékezete, amelyek különösen jól tükrözik a régió identitásbeli és történeti dilemmáit. Ezek a műfajok egyszerre kínálnak lehetőséget a (közel)múlt feldolgozására és a jelenkori társadalmi-politikai kérdések allegorikus megjelenítésére.
Összességében a kutatás célja, hogy a posztszocialista kelet-közép-európai filmkultúrákat ne elszigetelt nemzeti jelenségként, hanem regionális és globális összefüggésekben értelmezze. A kutatás feltárja, hogyan épülnek be ezek a filmkultúrák a film- és médiakultúrák globális hálózataiba, és miként járulnak hozzá Európa kulturális sokszínűségének újradefiniálásához a 21. században.