2026. április 21-én, a Krasznahorkai-év keretein belül megvalósult harmadik esemény során két szakértői előadás is Krasznahorkai és a zene kapcsolatát járta körül Az ellenállás melankóliája című regényen keresztül. Orosz Luca beszámolója.
A két előadó egészen más aspektusokból közelítette meg a témát: Dr. Pintér Tibor zeneesztéta a műben is felvetett zeneelméleti problémára, illetve annak metaforikus jelentőségére fókuszált, Kovács Gyöngyvér színháztudomány mesterszakos hallgató pedig Eötvös Péter Valuska című operájára és a csend színpadi előadásban való szerepére helyezte a hangsúlyt. Az előadásokat J.S. Bachtól valamint Kurtág Györgytől származó zenei idézetek színesítették Juhász Ambrus és Ivanyickaja Irina zongorajátékában.
Dr. Pintér Tibor Elhangolt világ Az ellenállás melankóliájában címet viselő előadásának központi témája az a hangolástörténeti probléma, melyet Eszter György figurája is felvet: nem léteznek tiszta hangzatok. Eszter úr, a harmonikus világrend megszállottjaként mind a regényben, mind a Tarr Béla által mozivászonra vitt Werckmeister harmóniák című filmjében a hangolási stílusokat problematázálja, összemosva az egyenletes lebegésű temperálást és a Werckmeister-hangolást, miközben piedesztálra emeli a pitagoraszi-hangolást, szorgalmazza az ahhoz való visszatérést.
Az emlegetett zenetörténeti problémakör abból fakad, hogy a többszólamúság megjelenése magával hívta az együtthangzást és a terc hangközt, ami viszont a matematikai pontosságon alapuló, pitagoraszi hangolással élvezhetetlen zenét eredményez. Ennek kiküszöbölésre találták ki a hangközök elosztását, a „csalást”, amiről Eszter úr is beszél.
Pintér Tibor leszögezi, hogy az egyenletes lebegésű temperálás képlete hosszú idők óta ismert, ennélfogva nem kizárólag Werckmeister nevéhez köthető, Krasznahorkai és a figurája mégis összeköti a kettőt, így megteremtve a Werckmeister-harmóniát, mint a tökéletlenség harmóniáját, a harmóniátlanságot. A mű tökéletesen leképezett metaforájaként végső soron két döntési lehetőség áll Eszter úr előtt: vagy megalkuszik a tökéletlen hangolással, vagy ragaszkodik visszatér az általa tökéletesnek tartott pitagoraszi-hangoláshoz. Csakhogy Eszter úr nem ismer kompromisszumot, számára csak a tökéletesség van, vagy semmi.
Kovács Gyöngyvér előadása Az eklektika lázadása – Eötvös Péter: Valuska cím alatt Eötvös utolsó, 2023-ban bemutatott operáját, a Valuskát mutatja be Krasznahorkai regényével összevetve. Krasznahorkai stílusa Eötvös számára izgalmassá tette a mű színpadra vitelét, ugyanakkor a kivitelezéséhez számos olyan módosítást kellett eszközölni, ami végül a prózai színház és az opera ötvözését eredményezte Az egyik ilyen vonás a cselekmény sűrítése, ami miatt a figurák belső indítékai eltűntek.
Az egyes szereplők és a vonásaik tekintetében is módosulás figyelhető meg, a jellemeikre utaló jegyeiket ruházatuk, és Eötvös által a szereplőkre írt zenék reprezentálják. Bevezetésre kerül a narrátor szerepe, az ő beszéd-ének közötti átmenetei is segítik a történetmesélést. Bartók Béla ihletése útján a zenekar szimmetrikusan van ugyan elhelyezve, mégis az aránytalanságot hangsúlyozza például azáltal, hogy a fúvósok nagyobb szerephez jutnak.
A vezérmotívumok, illetve a hang- és hangköz-szimbolikák használata szinte egytől-egyig mélyebb pszichológiai rétegeket ad a darabnak, különösen Valuskának, a címszereplő ártatlanságának és angyaliságának ábrázolásakor. A kromatikus részek a struktúra alapvető részét képzik, ami leginkább a tömegjelenetekben figyelhető meg, ezzel egyfajta dramatikus erőt is adva nekik, így hozva létre a „tömeg veszélyes csendjét”. A csend – ami Krasznahorkainál különös jelentőséggel és erővel bír – ezekben a jelenetekben, valamint szokatlan módon a darab végén kap teret, felülírva az opera szabályait.
