Wünsch-Nagy Nóra (Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék) tanulmánya azt vizsgálja, hogyan támogatható pedagógiailag a generatív mesterséges intelligenciával segített digitális multimodális szövegalkotás, különös tekintettel a hallgatói választás szabadságára és a kreatív döntési folyamatokra.
A generatív mesterséges intelligencia (GenAI) átalakította a digitális eszköztárak kreatív pedagógiai alkalmazását, különös tekintettel egy új szövegalkotási feladatra: a digitális multimodális kompozíciókra (DMC). Multimodális szempontból a tudásépítés nem csak egy csatornán keresztül történhet, hanem a különféle szemiotikai források, mint például a kép, a hang, az írott és beszélt szöveg mind hozzájárulnak a tanuláshoz és a szövegalkotáshoz. A multimodális pedagógia ezeket a jelentésalkotó eszközöket tudatosan használja minden tanulási színtéren, így az egyetemi kurzusok keretein belül is. A tanulmány azt vizsgája, hogy egy angol alkalmazott nyelvészeti kurzus folyamán hogyan nyert központi szerepet egy DMC projekt, mint a szövegalkotás fő formája. Ebben az alkotási folyamatban a választás szabadsága központi kérdéssé vált mind a hallgatói szövegalkotás mind a pedagógiai döntések tekintetében, mint például a tanulástervezés, az értékelés és a mesterséges intelligencia használata. A hallgatóknak olyan digitális multimodális kompozíciókat kellett alkotniuk, amelyeket egy, a csoport által látogatott múzeumi kiállítás inspirált.
A hallgatók két múzeumi látogatáson vettek részt a kurzus folyamán, és szabadon eldönthették, hogy melyikről kívánnak multimodális kompozíciókat alkotni. Lehetőségük volt posztert, slideshow-alapú bemutatót vagy videót létrehozni. A beadott kompozíciókkal együtt a hallgatók kritikai reflexióikat is benyújtották, amely segítette a kritikus gondolkodásuk fejlesztését mind a alkotás, mind a GenAI-használat tekintetében. A kreatív feladat elvégzését megelőzően a hallgatók szocioszemiotikai multimodális elemzésről tanultak, megvizsgálták az GenAI-ban rejlő lehetőségeket és kihívásokat, és bővítették ismereteiket a múzeumról, mint a tudásépítés színteréről is. A tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen pedagógiai folyamatok segítik a hallgatói döntéseket a GenAI-használat és DMC projektek során. A tanulmány kutatja továbbá, hogy milyen veszélyeket és hibalehetőségeket rejt magában a GenAI használata.
A kreativitás szempontjából a GenAI által támogatott DMC pozitív és hatékony feladatnak tekinthető. Azonban a GenAI és a grafikai tervezőszoftverek által kínált széles portfólió sokszor elidegeníti a hallgatókat, mivel áttekinthetetlenül sok választás elé állítja őket. A pedagógiai útmutatás, az ötletelés és az ötletek kidolgozásának lehetősége, majd a visszajelzések ezeket a kihívásokat tanulási lehetőségekké alakíthatják. Emellett egy közös múzeumlátogatás élménye segíthet a diákoknak abban, hogy magabiztosabban válasszák ki kompozícióik témáját. A választás szabadságának ilyen módon való megismerése fontos tapasztalat egyetemi hallgatók számára. Ez az esettanulmány arra is rávilágít hogy a diákoknak szükségük van olyan pedagógiai folyamatokra, amelyek jól megfogalmazott instrukciókat tartalmaznak, műfajtudatosságra vezetik a hallgatókat, és egy olyan metanyelvet használnak, amely segíti a GenAI használatát, a szövegek elemzését és a közös alkotást is. A GenAI pedagógiai használatának kihívásaira az egyik válasz a kritikai multimodális- és GenAI-műveltség fejlesztése, amely felvértezi a diákokat a multimodális kompozíciók aktív és kritikus létrehozásához és értékeléséhez szükséges ismeretekkel és készségekkel.