Kutatásaim középpontjában Bartók zenekari művei állnak, azon belül a hangszerelés, a hangszeres játéktechnikák és a megszólaltatási módok bemutatása, valamint ezek alakulásának és jelentéstartalmának értelmezése. A hangszerek hagyományos alkalmazását Bartók ütős jelleggel is kibővítette, ami a dallamhangszerek esetében jelentős újszerű effektusokat és hangzásokat hozott létre, jellegzetes atmoszférát teremtve a zeneszerző műveiben. Mindezek kamarazenei, illetve zenekari előfordulása olykor jelentéstartalommal ruházódik fel, amelynek értelmezése segít rávilágítani a művek közötti számos összefüggésre, gyakran azok hasonló dramaturgiai felépítésére. Bartók újszerű játéktechnikákat alkalmazott nemcsak a fúvós- és húros hangszereken, de a zongora és az ütőhangszerek is változatos hangszínekkel mutatkoznak meg kompozícióiban. Fő célom mindezek bemutatása és előfordulásuk értelmezése, mely révén közelebb kerülünk a zeneszerző kompozíciós elgondolásához és a művek megértéséhez.