Kutatásaim középpontjában a brazil geopolitikai gondolkodás 1985 és 2010 közötti transzformációja áll, azon belül elsősorban a három nagy geopolitikai hagyomány – a Grandeza (Nagyság), az észak-atlanti igazodás és a Globális Dél tradíció – dinamikus kölcsönhatásainak, szerkezeti folytonosságának és diskurzusainak vizsgálata. A geopolitikai tradíciók a braudeli „longue durée” struktúrákhoz hasonlóan a külpolitika mélyrétegeiben állandósult rendező elvként jelennek meg, melyek meghatározzák az ország nemzetközi mozgásterét. E hagyományok versengése, illetve az őket mozgató ágensek (katonai elit, technokraták, diplomaták, értelmiség) érdekérvényesítő tevékenysége oki tényezőként jelenik meg a demokratikus átmenet külpolitikai irányváltásaiban, vagy hozzájárul az állami identitás válságaihoz és újrakonstruálásához. Az egyes tradíciók dominanciájának eltolódása, a hegemóniáért folytatott küzdelem szerepet játszik például a regionális integrációs törekvések (Mercosur, UNASUR), valamint a globális ambíciók (IBSA, BRICS) formálódásában. Fő célom e három hagyomány szintézisének és ütközési pontjainak feltárása a kritikai geopolitika eszköztárával, miáltal közelebb juthatunk a brazil „geopolitikai képzelet” belső logikájának megértéséhez, valamint annak igazolásához, hogy a BRICS-formáció sikere éppen e három, látszólag ellentétes tradíció egyidejű kielégítésében rejlik.