Hogyan lehet innovatív a bölcsészettudomány?
Megtudhattuk, hogy az innováció többféle lehet. Lehet járulékos, fenntartó jellegű, radikális és diszruptív. Járulékos innováció például a szolgáltatásfejlesztés – az egyetem esetében elsősorban az oktatás fejlesztése – és a folyamatfejlesztési projektek. Fenntartó jellegű innováció lehet az egyetem esetében a hallgatók megtartását célzó minden új tevékenység.
Radikális innovációról akkor beszélünk, ha egy nagy technológiai változást vezetünk be kis piaci hatással. Amikor a bölcsészeket az a kritika éri, hogy nem innoválnak, általában a radikális innováció hiányát szokták a tudományterület szemére vetni.
Pedig a bölcsészek is részt tudnak venni radikális innovációs projektekben – erre egy nemzetközi példát hallottunk, amelyben a régészet és a történettudomány segítségével sikerült talaj- és vízgazdálkodási kérdéseket megoldani.
Végül a diszruptív innováció az az innovációs forma, amely új technológiai megoldást is hordoz, és egyben üzletileg is a legnagyobb hatású. Ide azok az innovációk tartoznak, amelyek valóban szétfeszítik az addigi kereteket, sokszor nem is a saját iparágukban. Az egyetemek önállóan nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben tudnak ilyen jellegű innovációkat létrehozni, de nem is ez a cél. A cél az, hogy az akadémiai szektor részt vegyen innovációs projektekben (bármilyenben).
A tévhitek és cáfolatuk:
1. tévhit: Az innováció tárgya minden esetben valamilyen termék vagy szolgáltatás. Megtudtuk, hogy ez nem igaz, hiszen értékteremtő folyamatokat, gazdasági logikákat, egész üzleti modelleket is lehet innoválni. Az innováció a társadalom egyik leállíthatatlan folyamata, ezért nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk vele. Az innovációra képtelen szervezetek fejlődése lelassul, megáll, akár visszafordul, hiszen a körülöttünk levő világ, a társadalom is változik. Ez igaz az akadémiai szférára is. Fontos alaptétel az is, hogy az innováció egy szemléletmód. A kutatás és az oktatás belső, szervezeti, technológiai és eljárási innovációkat honosíthat meg, míg a tudománykommunikáció és a technológiatranszfer nagyszerűen alkalmas a külső innovációs projektekre.
2. tévhit: Az innováció mindig valami újat hoz létre. Nem igaz, mert lehet innovatív valami, ami egy adott közegben új csak, máshol pedig réges-rég létezik.
3. tévhit: Az innovativitás az üzleti siker kulcsa. Ez egyszerre igaz és hamis. Egyformán fontos az újítás, az időzítés, a kockázatvállalás és a tőke.
4. tévhit: Az innováció mindig radikális, de legalábbis diszruptív. Bár ezek a látványosabb innovációk, vannak „csendesebb” innovációtípusok.
5. tévhit: Az innovációnak házon belül kell maradnia. Ez nem így van, hiszen a külső fejlesztésnek is hatalmas értéke van, nem kell mindent az egyetemen belül megoldani, intenzív kapcsolatépítésre és közös gondolkodásra van szükség külső cégekkel.
6. Az innováció kulcsa a kreativitás és a „vállalkozó szellem”. Nem igaz, mert az innováció csapatsport, sok résztvevő együttes munkájával jön létre.
Sajnos az tény, hogy a természettudományoknak, mérnöki tudományoknak könnyebb innovációs projekteket megvalósítaniuk. A bölcsészettudományok innovatív projektekbe való bevonásában kiemelkedő szerepük van az interdiszciplináris, kollaboratív kutatásoknak, a direkt vállalati együttműködéseknek vagy éppen a jó tudománykommunikációnak.
A Kar kiemelt célja, hogy az innovációs gondolkodás elterjesztése érdekében további előadásokat, képzéseket szervezzen, ötletpályázatokat hirdessen, projekteket hívjon létre.
Dr. Bóna Judit
habilitált egyetemi docens
Tudományos és kutatásszervezési ügyek dékánhelyettese