Életmentő metaforák
2024. november 19-én a Kari Tanácsteremben az ELTE DiAGram MetaID kutatócsoportja mutatta be kutatását arról, milyen metaforikus mintázatai vannak az öngyilkos gondolatokról beszámoló online fórumbejegyzéseknek, és hogyan lehet ezeket a metaforákat a nyelvészet és a pszichológia együttműködésében vizsgálni.
A beszélgetést ezúttal is Varga Zsuzsanna (egyetemi tanár, ELTE BTK Történeti Intézet) moderálta házigazdaként, vendégei pedig Kaló Zsuzsa (habilitált egyetemi docens, ELTE PPK Pszichológiai Intézet), Kuna Ágnes (habilitált egyetemi docens, ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet), Bajzát Tímea Borbála (PhD-hallgató, ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola) és Simon Gábor (habilitált egyetemi docens, ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet) voltak. Izgalmas keretet adott a beszélgetésnek a nagyszámú, és sok különböző tudományterületről érkező közönség: az additkológiától a szociológián és a történettudományon keresztül a mérnök informatikáig és a nyelvészetig számos diszciplína képviseltette magát a közönség soraiban is, az est tehát valóban tudományok találkozásává és párbeszédévé vált.
Simon Gábor egyetemi adjunktus, az ELTE BTK MetaID Kutatócsoport vezetője
A beszélgetést a kutatás rövid bemutatása nyitotta: a kutatócsoport tagjai olyan fórumbejegyzéseket gyűjtöttek egy közösségi segítő oldal tematikus topikjaiból, amelyekben a hozzászólók saját szuicid gondolataikról, szándékaikról számolnak be. Ezeket a szövegeket aztán a korpusznyelvészet módszereivel dolgozták fel, bennük a metaforikus kifejezéseket azonosították és címkézték. Így állt elő egy kisléptékű, de precízen feldolgozott kutatói korpusz, amely azt teszi vizsgálhatóvá, milyen metaforákat használnak az öngyilkosságra készülők.
A beszélgetés elején Simon Gábor bemutatta a kutatócsoportot is, kitérve annak 2018-as alapítására (az ELTE Eötvös József Collegium egyik kutatószemináriumából nőtte ki magát), összetételére (mesterszakos és doktorandusz hallgatók, valamint fiatal kutatók, oktatók dolgoznak benne együtt), és fő célját, a magyar nyelv metaforikus szerkezeteinek módszeres feltárását, amelyhez a nemzetközi kutatásokban bevett módszereket kellett a magyar nyelvre igazítani és finomítani. Mint utalt rá, a MetaID kutatócsoport fő tevékenysége a metaforikus kifejezések annotálása, azaz korpuszelemzés, melyet több különböző porjektben megvalósítottak már. A beszélgetés középpontjában álló új kutatás is ebbe a folyamatba illeszkedik, ugyanakkor ki is teljesíti azt (vállalkozva az első magyar metaforakorpusz létrehozására), és az alkalmazás irányába is elmozdítja (a szuicid prevenció számára kínálva új adatokat). A kutatást a Társadami Innovációs Nemzeti Laboratórium támogatta.
A kutatás bemutatása során nem volt megkerülhető annak a tisztázása, mi is voltaképpen a metafora, és miért van szerepe az egészségről zajló tudományos diskurzusban. Kuna Ágnes olyan jelenségként mutatta be a metaforát, amelyben egy fogalmat egy másik fogalom segítségével dolgozunk fel, mert ez teszi lehetővé a (cél)fogalom jobb megértését, és egyúttal annak bizonyos aspektusait is kiemeli. Példaként említette a nemzetközi szakirodalomból a krónikus betegséggel való megküzdés metaforáit: nem mindegy, hogy a rákbetegség ellenfelünk a harcban, testünk mint kert elgazosodásaként jelenik meg, vagy olyan utazásként, amelyben nem térhetünk már vissza a korábbi kiindulóponthoz, ám amely mégis tart valamerre, és amelynek irány szabható. A rákbetegség kapcsán Kuna Ágnes egy “metaforamenüre” is utalt, amely bemutatja, melyek a betegeket segítő metaforikus utalások a betegségre vonatkozóan, azaz milyen ajánlatai vannak a metaforakutatásnak az orvos-beteg kommunikáció gyakorlati eseteire. Ugyancsak utalt az egészségügyi rendszerben kibontakozó konfliktusok vizsgálatára, a konfliktusmetaforák feltárásának és tudatosításuknak ugyanis nagy szerepük van a megfelelő konfliktuskezelés megvalósításában.
Kuna Ágnes (ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet)
A nyelvtudomány és szűkebben az orvos-beteg kommunikáció területén túl azonban a metaforák általában is fontosak a pszichológiai tanácsadásban és a krízispszichológiában. Ahogyan Kaló Zsuzsa kifejtette, a kliens akkor indul el a gyógyulás útján, a másként kezd el beszélni saját állapotáról és a hozzá fűződő viszonyáról. Ennek felismerésében pedig sok esetben a metaforák segítenek, a betegek ugyanis általában nem nyíltan, hanem az utalások nyelvén kommunikálnak a helyzetükről. Éppen ezért játszanak fontos szerepet a metaforák a terápiás diskurzusban is. A pszichológus bemutatott egy olyan amerikai kutatást is, amely a krízisintervenciót segíti azzal, hogy a chatszolgálatást igénybe vevő segítségkérők szövegeit vizsgálva feltérképezi a jellemző nyelvi markereket, ezek alapján hozzájárul mind a konkrét diagnózis felállításához, mind pedig a hatékony beavatkozáshoz. A kutatások eredményeként megvalósuló számítógépes rendszer pedig priorizálja a chatbejegyzés alapján azokat, akiknek sürgős segítségre van szükségük, sőt, GPS-koordinátákat is rendel a bejelentkezésekhez, hogy a segítségnyújtás minél előbb megtörténhessen.
Kaló Zsuzsa egy másik aktuális kutatást is bemutatott, amelyben kamaszok online chathbejegyzéseit vizsgálják hasonló célból, nemzetközi összefogás keretében. Ennek kapcsán kiemelte azt, hogy Magyarországon ezek az online szolgáltatások bizonyos korosztályokban szintén nagyon népszerűek, a magyar kutatók számára mégsem férhető hozzá ez a hatalmas mennyiségű nyelvi adat, mert a szolgáltatások szervezői tartanak attól, hogy a kliensek bejegyzéseinek kutatási célú felhasználása elriasztja a segítségkérőket a szolgáltatás igénybe vételétől. Ezt a lehetőséget és az ezzel járó felelősséget a kutatóknak tiszteletben kell tartaniuk, ám nagy az eltérés a nemzetközi és a hazai gyakorlat között az adatok hozzáférhetőségét illetően. Kuna Ágnes ezt egy másik, holland példával támasztotta alá: míg itthon az orvos-beteg konzultációk kutatási célú gyűjtése rendkívül nehézkes, Hollandiában a háziorvosok egy központi rendszerben regisztrálják konzultációikat, hogy azok az orvosi kommunikáció fejlesztése céljából kutathatók legyenek.
Kaló Zsuzsa (ELTE PPK Pszichológiai Intézet)
Mindezen nehézségek ismeretében a MetaID kutatócsoport végül a mindenki számára szabadon olvasható fórumbejegyzések elemzésére vállalkozott az ismertetett kutatásban. Baját Tímea Borbála hívta fel a figyelmet ennek a gyakorlati, technológiai kihívásaira. Említette a metaadatok (a bejegyzésekről szóló információk, mint a posztolás helye és időpontja, vagy a bejegyző regisztrált beceneve) gyűjtésének és egységesítésének kérdését, a megfelelő kutatói platformok kiválasztásának fontosságát, vagy a nem sztenderd helyesírású bejegyzések normalizálásának (azaz köznyelvi áítírásuknak) a nehézségeit, hiszen a normalizálás mindig a kutató értelmezése is, amely eltünteti a bejegyzés egyediségét, sajátos stílusjegyeit. Ez azzal ellensúlyozható, ha az eredeti és a normalizált változatot is megőrzi a kutató egy adatbázisban.
Kitért még a karakterkódolás problémájára: míg a bejegyzések magyar nyelven készültek, nem minden nyelvfeldolgozó eszköz tud megfelelően megjeleníteni magyar karaktereket, ezért fontos előzetes lépés volt a mintavételezett szövegek technológiai előkészítése az elemzéshez. Simon Gábor is kiegészítette néhány példával a normalizálás bemutatását, majd összefoglalta a metaforák azonosításának menetét: minden kifejezésnél meg kell ugyanis határozni annak elsődleges jelentését a szótár segítségével, majd megállapítani a szövegbeli aktuális jelentést, és a kettő összevetése során lehet megállapítani, van-e metaforikus jelentése a kifejezésnek az adott diskurzusban.
Bajzát Tímea Borbála (ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola)
A kutatás tágabb, interdiszciplináris hátterének és nemzetközi inspirációinak ismertetése után a beszélgetés résztvevői kiemeltek egy-egy érdekes tanulságot, amelyet a kutatásnak köszönhettek. Bajzát Tímea Borbála a mozgásigéket említette, amelyekkel az öngyilkos gondolatok metaforizálódnak a bejegyzésekben: ezek jönnek, rátörnek a segítségkérőkre, támadnak, tehát aktívak és ellenségesek. Ehhez kapcsolódóan Kuna Ágnes a metaforák poláris jellegére utalt: a kint és a bent, a fent és a lent térbeli orientációja, valamint az aktív és a passzív bevonódás váltakozása volt számára megfigyelhető a mintában. Kaló Zsuzsa azt emelte ki, hogy a kutatás a közösségi pszichológa szemléletmódját valósítja meg: nem egy előzetesen értelmezett kategóriát keres az adatokban, hanem azt figyeli meg, maguk az érintettek miként gondolkodnak és beszélnek saját helyzetükről, állapotukról. Simon Gábor pedig a lelki krízis fizikai fájdalomként való bemutatásának gyakoriságát idézte fel a korpuszból.
A beszélgetés utolsó részében a hallgatóság kérdéseire és észrevételeire került sor. Varga Zsuzsanna kiemelte, hogy a kutatás nagyon jó példája egy valódi interdiszciplináris projektnek, amelyben az egyik tudományág képviselői nem csupán bemutatják eredményeiket más tudományokban jártas kollégáiknak, de be is vonják őket a konkrét vizsgálatokba. (Mint az a beszélgetésből is kiderült, ez persze ebben az esetben nem volt nehéz, hiszen a csoport pszichológus szakértője, Kaló Zsuzsa nyelvészetből is szerzett doktori fokozatot.) Ezen túl az este moderátora méltatta a kutatócsoport működését, amelyben a kutatói pályájuk különböző szakaszában álló oktatók és hallgatók működnek együtt. Kuna Ágnes is a kutatócsoport organikus fejlődését és a kutatók együttműködését tekintette igazán jó tapasztalatnak.
A közönség soraiban jelen voltak a csoport további tagjai, közülük K. Molnár Emese (doktorandusz, ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola) a csapatmunka fontossságát és hatékonyságát emelte ki a kutatás kapcsán, Ballagó Júlia (tanársegéd, Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszék) pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a vizsgálat nem feltételez automatikus kapcsolatot metafora és szuicid szándék között, mert nem minden metafora releváns az öngyilkos gondolatok megjelenítésében, a kutatás éppen a releváns adatokat keresi. A hallagtóság kérdéseire válaszként Simon Gábor beszámolt arról az eredményről, hogy a bejegyzésekben a nyelvileg kidolgozott folyamatok másodlagos résztvevői (jellemzően a folyamatok elszenvedői vagy eszközei, körülményei) kapnak nyelvi kifejtést, ami összefügghet az ágencia alacsonyabb fokával. Végül a kutatás eredményeinek hasznosíthatósága is szóba került: a korpusz közzététel után kutatható adatbázis lesz nyelvészek és pszichológusok számára, de fontos továbi lépés lehet a korpusz alapján számítógépes metaforafelismerés megvalósítása, valamint az azonosított metaforák pszichológiai kiértékelése az alapján, mennyiben kapcsolódnak a szuicid ideációhoz. Az est, a programsorozat hagyományainak megfelelően kötetlen beszélgetéssel zárult.
A sorozat korábbi alkalmai:
Asszisztensem az AI
Egyiptom és Irak feltárása
Papok és lokális közösségek a 18–20. században
A tatárjárásról sok szemmel: régi kérdések, új válaszok
Gyerekjáték az anyanyelv?
Stréberek, iskolakerülők és tanáraik a 16–18. századi Magyarországon
Genetika, régészet, történelem és antropológia találkozása