Mit olvassak otthon? // Vaderna Gábor könyvajánlója

"A kényszerű otthonlét idején az egyetemi hallgatók óráikra és vizsgáikra készülnek fel. Ez általában sok munkával, készüléssel, olvasással jár; ha a hallgató bölcsész, akkor biztosan sokszáz oldal vár rá; ha még ráadásul szépirodalommal is kénytelen foglalkozni, több ezer. Mégis fontos, hogy mindenki megtalálja a maga kikapcsolódási-pihenési formáját, s hogy a kikapcsolódás változatos legyen.

Mindenki nézzen nyugodtan sorozatokat, mindenki játsszon a számítógépén vagy a telefonján, ám az is fontos talán, hogy e szórakozási formák változatosak és sokszínűek legyenek, ha már a tér, ahová vissza kellett húzódnunk oly szűkös. Egy lehetséges szórakozási forma a regényolvasás. Erre szeretnék ajánlatot tenni."

Aki valamilyen komoly könyvre vágyik, essen neki Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol trilógiájának. A három kötet kis alakú puffasztott papírra nyomták, s együtt 1156 oldal. A főszereplő egy fiú, aki felnőtté válik, a helyszín a fagyos Izland a 20. század elején. A fiú számos megpróbáltatáson keresztül jut el... Hova is? Olvassák el! Most van idő lassan olvasni, s ezt a könyvet nem lehet felületesen átfutni. Sok olyan könyvet ismerek, ahol alig történik valami, a szöveg mégis a cselekményesség látszatát kelti. Stefánsson azonban valami olyat csinált, ami ritka: bár visszagondolva, igen sok minden történt ebben a három könyvben, a szöveg végig úgy van megalkotva, mintha semmi nem történt volna – mégsem unalmas. Az izlandi szerző olyan nyelvet hozott létre, amely lassan hömpölyög, s szinte elfedi, hogy mily szédítő gyorsasággal száguld el mellettünk az élet. A trilógia darabjai a tempóval játszanak. Elhangzik nagyon sok lapos filozofálgatás, képes beszédben előadott bölcs mondások hálójában gondolkodunk mindig, meg-megállva, hol a fiú tudatában járunk, hol az elbeszélő szól hozzánk. Egy barát elvesztése után szinte megáll az élet, egy hóviharban szinte megáll az idő, másutt a könyv rágyorsít. Ütemérzék – ez Stefánsson legnagyobb írói erénye.

Aki inkább gyorsan szeret olvasni könnyűt, annak – maradjunk északon – skandináv krimiket ajánlok. A műfaj rocksztárjait (Stieg Larssont, Jo Nesbøt) is jó olvasni, de érdemes odafigyelni a többiekre is. Én most fogyasztom Camilla Läckberg Fjällbacka-sorozatát. Megkésve, mert ő is rocksztár a maga nemében – mégis így alakult. Eddig 10 kötet jelent meg, mindegyik magyarul is. Van egy kisváros (Fjällbacka), van egy kíváncsi természetű írónő (Erica), van egy fiatal nyomozó (Patrik), van a pancser rendőrfőnök (Mellberg). Egyszerű krimiképlet: a kisváros életét gyilkosságok borzolják fel, a mélyben emberi sorsok fordulnak, múltban elkövetett és majdan elkövetendő bűnök kavarognak, míg a felszín idilli. Ami Läckberg regényeit oly élvezetessé teszi, nem is annyira a krimiszüzsé szerkesztése (klasszikus eszközökkel profi módon összerakott munka), hanem inkább a helyzetrajzai. Az, amiképpen finom humorral ellenpontozza az alapvetően nyomasztó világot, melyet bejárunk, az, ahogyan egymás mellé sodor a véletlen embereket, akiknek nem ott és akkor kellene találkozniuk. A skandináv krimikről, a nordic noirról azt szokták mondani, hogy e regények nyomasztóak. Bizonyos tekintetben valóban azok (sosem lesz jó vége semminek), ám – ahogy a negyedik rész valóságshow-producere mondja – the show must go on... Az élet nem áll meg – s voltaképpen ez nagyon banális, sőt szórakoztató tapasztalat tud lenni.

Aki inkább a klasszikusokhoz húz (s nem szeretne vagy nem tud magának új könyvet rendelni), annak ajánlom Jókai Mór egyik kevésbé ismert regényét, Az elátkozott családot. Igazi romantika. A világ rendje kibillen (egy várost elpusztít egy földrengés), s hirtelen éles kérdéssé válik, hogy a világi hatalmat képviselő, folyton az anyag metaforáival (kő, márvány) jellemzett Malárdy Xavér Ferenc főispán, a spirituális hatalmat képviselő, a szellem, a szó embereként megjelenő Gutai Thaddeus lelkész vagy netán a társadalmi szabályokra fittyet hányó természeti ember, Kadarkuthy báró hivatott arra, hogy rendet tegyen a világban. Annyit elárulok: egyikük sem. A három figura közötti konfliktus a következő nemzedékre is átörökítődik. A helyüket kereső fiatalok új rendet készülnek teremteni, ám – mint az lenni szokott – ez tragikus események sorozatát indíthatja el. Igazi Jókai-regény ez: a hősök a szélsőségig elrajzoltak, a cselekményt a váratlan fordulatok, véletlen találkozások új és új utakra terelik. Aki kedveli a romantikus kalandregényeket, annak ajánlom e könyvet, s talán még az sem fog csalódni, aki a Trónok harcáért rajong.