Atelier tavasz: Beatriz Fernandez

A hagyományokhoz híven idén tavasszal is külföldi egyetemekről érkező vendégprofesszorok mutatják be friss könyveiket, kutatásaikat az ELTE Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszékén. Az Atelier tavasz soron következő alkalmán Beatriz Fernandez, az École des hautes études en sciences sociales oktatója tart angol nyelvű előadásokat.

10:00 Transzferek és cserék: Léon Jaussely szerepe transznacionális perspektívából

Léon Jaussely-t (1875-1932) kortársai előfutárként és korának egyik legkiválóbb francia tervezőjeként tartották számon. Figyelemre méltó szakmai karriert futott be Franciaországban, és több fontos nemzetközi tervezési pályázatokon vett részt. Jaussely munkája sok tekintetben központi szerepet játszik mind a várostervezés fejlődésének, mind a huszadik század eleji tervezői cserék jobb megértésében. Azonban jelentős szerepe csak transznacionális szemszögből érthető meg teljes mértékben.

Ez a tanulmány először is elemezni szándékozik Jaussely jellegzetes megközelítését a városokhoz és a várostervezéshez. Másodszor, el kívánja helyezni a gondolatait a transznacionális vitában és megvizsgálni kapcsolatait a brit, amerikai és német tervezéssel. Ezt követően tárgyaljuk a nemzetközi tervezési elvek franciaországi terjesztésében és adaptálásában betöltött szerepét mint passeur culturel, bemutatva, hogy ez a tanulmány hogyan járulhat hozzá nagyban a nemzetek közötti cserék és a tervezési modellek transznacionális körforgásának kutatásához a huszadik század elején. Végezetül, Jaussely-re és a francia várostervezési mozgalomra irányuló betekintés mélyebb megértést biztosíthat a modernista építészet történelmi alternatíváiról, és ezért rávilágíthat a 19. és a 20. századi gyakorlatok közötti folytonosságra.

14:00 Zsugorodó és elöregedő nyugat-európai központi városok: Párizs és Madrid esete

A politikai és a média diskurzusban a nagyvárosi területekhez általában fiatal és dinamikus lakosságot társítanak. Továbbá, sok szakirodalom kiemeli a nagyvárosi régiók agglomerációs és klaszterező hatásait, különösen a fiatal és jól képzett felnőttek esetében (Glaeser, 2011). A kutatás azt mutatja, hogy az észak-amerikai nagyvárosi területek magvai az elmúlt évtizedekben „fiatalosodást” tapasztaltak (Moos et al, 2019). Észak-Amerikában „a fiatal felnőttek földrajzi területei erősen centralizáltak, különösen a nagyvárosi régiókban, ahol dzsentrifikált, szolgáltatásokban gazdag belvárosok sikeresek a tudásgazdaságban” (Ibid: 224). Japánban „a zsugorodó területek egyenetlenül oszlanak el. Országos szempontból a távolabbi régiók kisebb városai; regionális szempontból pedig a külvárosi területek veszítenek leginkább a népességükből” (Hattori, 2017). Ezek a minták ellentétben állnak a nyugat-európai központi városokkal, mint például Párizs, Madrid, Barcelona, ​​Róma vagy Lisszabon, amelyek demográfiai zsugorodással néznek szembe, és ahol nagy arányban élnek együtt a 65 éves és afeletti idősebb felnőttek és a fiatalabb felnőttek (Fernandez, 2024). Ezek a népességeltolódások megkérdőjelezik a nyugat-európai központi városokban végrehajtott várospolitikát és -tervezést, és olyan sokrétű befogadási elképzelést követelnek meg, amely figyelembe veszi az idősebb felnőttek növekvő arányának speciális igényeit.

Az ezredforduló óta Párizst és Madridot is hasonló demográfiai földrajz jellemzi. Mindkét központi város (Madrid és Párizs intramuros) népessége csökkent, miközben nagyvárosi területeik növekedtek. Mindkét központi város gyorsabban öregszik, mint a környéke. 2019-ben a 65 éves és afeletti idősebb felnőttek aránya Madrid városában és több párizsi kerületben magasabb volt, mint az országos átlag (20%). Állításunk szerint a népességnövekedés és a fiatalabb felnőttek magas koncentrációja a periférián elrejthette a központi városok zsugorodó és elöregedő dinamikáját, épp úgy mint, az ezzel kapcsolatos speciális tervezési kihívásokat.

Ez a kutatás mélyreható vizsgálatot nyújt Párizs és Madrid szociodemográfiai váltásairól az elmúlt két évtizedben, azért, hogy meghatározza a szociodemográfiai változás intenzitását és földrajzát a két központi város esetében, a népesség csökkenéséből és elöregedéséből fakadó kihívásokat, és a tervezési válaszok hatékonyságát. Először is, statisztikai és térbeli elemzést használunk a társadalmi-térbeli dinamika meghatározására. A többváltozós elemzés lehetővé teszi számunkra, annak jobb megértését, hogy a kor, az osztály és a zsugorodás földrajzi elhelyezkedése milyen mértékben fedi egymást vagy tér el egymástól. Másodszor, az idősebb felnőttek befogadását támogató madridi és párizsi várospolitikák elemzésén keresztül megkérdőjelezzük, hogy a tervezés milyen mértékben veszi figyelembe (vagy alábecsüli) a lakosság elöregedését.