A fenséges és a kísérteties modern mítoszai a kortárs művészetben

A felvilágosodás óta a filozófia és az esztétika a fenséges, majd a kísérteties fogalmával próbálta megragadni kozmikus léptékű, a hétköznapi és a praktikus „emberi” valóságon túlmutató esztétikai tapasztalatait. Az emberi megismeréshez képest ezek a különös dimenziók tulajdonképpen mitikusak, racionális elméletekkel és realista elbeszélésekkel leírhatatlanok. Az előadás azt mutatja be, hogy a poszthumanizmus és az újmaterializmus (new materialism) korszakában a kortárs művészetben és művészettörténetben hogyan is élnek tovább ezek a mítoszok. A kiindulópont a szürrealizmus esztétikája, amelyben André Breton a csodálatos (merveilleux) fogalmával kívánta megragadni a kísérteties, a fantasztikus és a fenséges esztétikai tapasztalatait. A kísérteties fogalmát a spektákulum, a szimuláció és a digitális kultúra időszakában, a huszonegyedik század elején váltotta fel a fura (weird) és a hátborzongató (eerie) esztétikuma. Előbbi H. P. Lovecraft és George Bataille, utóbbi pedig a romantikus tájkép-festészet mítoszaira mutat vissza. Hornyik Sándor arra tesz kísérletet, hogy konkrét példákon keresztül tárja fel a fenséges és a kísérteties esztétikai és művészettörténeti toposzait Damien Hirst, Tacita Dean, Cornelia Parker, Glenn Brown, Szűcs Attila, Győrffy László, Kis Róka Csaba, Süveges Rita, Bolla Szilvia, Lődi Áron, Borsos Lőrinc, az Otolith Group, az Xtro Realm és a WOFT munkásságában.

A Művészettörténeti Szabadegyetem előadásai egy-egy nagyobb témakör, műfaj, képi törekvés képzőművészeti megjelenését vizsgálják az antikvitástól napjainkig. A háború témájának képzőművészeti feldolgozása után a második évad mítosz és művészet kapcsolatával foglalkozik. Az előadók az intézet oktatói, doktoranduszai, valamint külső szakemberek.

A mítosz – világmagyarázat, történeteiben és hőseiben minden kor magára ismer, megteremtve a maga értelmezését. A hangsúlyok és olvasatok ugyan időről-időre változnak, de archetipikus formuláik korokon átívelő állandó, melyek egyetemes emberi kérdésekre nyújtanak választ. E szövevényes, cselekményes történetek interpretációjának képzőművészeti alakváltozataival foglalkozik előadássorozatunk, a közép kortól a jelenig gombolyítva fel a visszatérő motívumok és változó interpretációk „Ariadné fonalát”.