Elhunyt Sz. Jónás Ilona
Jónás Ilona egyetemi oktatói pályája könnyen összegezhető. 1954-ben kezdett tanítani az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, és 2017. április 18-án a Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszék emeritus professzoraként halt meg. Egész élete az Egyetemhez kötötte. Itt tanult, demonstrátorként itt kezdett tanítani, itt lett professzor, és itt vette körül hosszú évtizedeken keresztül tanítványai szerető és tisztelő köre.
Egy szakmai önéletrajzában így emlékezett pályája kezdetére: „Szabó Árpádtól kaptam a történelem iránti vonzódást, Győry Jánostól a középkor szeretetét, Gyóni Mátyás a történelmi kútfők és az igazság tiszteletére, Váczy Péter a források lelkének megszólaltatására tanított.” Fontosak voltak számára a mesterei, és megadatott neki, hogy ő is sokak mesterévé válhasson.
Jónás Ilonát egész életében a középkori európai civilizáció alakulása érdekelte. Történészek generációit tanította arra, hogy meglássák ennek a világnak a sokszínűségét. Írásaiban foglalkozott a középkori társadalom szinte valamennyi rétegével, a parasztság sorsával, a városok kereskedő és iparos népességével, az értelmiségi szerepekkel és az uralkodói udvarokkal. A középkori szentek kultuszát, és különösképpen szeretett szentjének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek az életét akkor kezdte kutatni, amikor ez még egyáltalán nem volt természetes.
Magától értetődő kíváncsisággal fordult a középkor felé, fontos volt számára ez a korszak, szerette, és a magáénak érezte. Klaniczay Gábor javaslatára A középkor szeretete lett a hetvenedik születésnapjára összeállított tanulmánykötet címe. Találó cím, hiszen Jónás Ilona valóban nem szenvtelenül, hanem őszinte és - valljuk be - elfogult érdeklődéssel foglalkozott a középkorral.
Mesterei mellett fontos indíttatást jelentett számára a francia történetírás hatása. Az 1960-as évek második felétől többször hosszabb időt töltött Franciaországban. Kapcsolata Georges Dubyvel, és az Annales iskola más képviselőivel egész pályája során meghatározó volt számára.
Egyetemi tevékenységét fémjelzik sokak által forgatott munkái, az egyetemi jegyzetek, majd a középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény, és számos fejezet az egyetemi tankönyvben. Tanulmányai hosszú időn keresztül rendszeresen megjelentek a tudományos folyóiratokban, tanulmánykötetekben, Festschriftekben és konferencia-kiadványokban.
Végigjárta az egyetemi és tudományos ranglétra minden állomását. 1977-ben kandidátus lett, 1985 és 1995 között tíz éven át vezette az (akkori nevén) Középkori Egyetemes Történeti Tanszéket, 1995-ben megvédte akadémiai doktori disszertációját, habilitált és egyetemi tanári kinevezést kapott. Tanszékvezetői, doktori programvezetői, tudományszervezői szerepe inkább szolgálat volt számára, mint büszkeség forrása. Mindezeket azért vállalta, hogy a számára igazán fontos ügyet, a középkor tanítását és kutatását előmozdítsa. Akkor is ezt szolgálta, amikor megszervezte a Károli Gáspár Református Egyetemen a középkori történelem oktatását.
Egyetemi oktatóként kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy sok hallgatóban felébresztette és elevenen tartotta a középkori európai történelem iránti kíváncsiságot egy olyan korszakban is, amikor ennek a kornak a kutatása háttérbe szorult. A tanítás mindig meghatározó fontosságú volt számára, alázattal és mély kötelességtudattal végezte egyetemi munkáját. Nem vonta ki magát az ezzel járó akár apró-cseprő feladatok alól sem, hat évtizedes oktatói pályája során számtalan szakdolgozat és doktori disszertáció témavezetője volt, utolsó doktorandusza 2014-ben szerzett fokozatot.
Jónás Ilona halálával sokan vesztették el egykori kedves tanárukat és tudós kollégájukat. Ő elment, de hátrahagyta azt, ami számára igazán fontos volt, a középkor szeretetét.
A Bölcsészettudományi Kar tisztelettel búcsúzik elhunyt professzorától.
Nagy Balázs
