Tömegsírok nyomában

Bár temetkezés esetén általában arra gondolunk, hogy egy sírba egyetlen elhunytat helyeztek, a többes temetkezések és tömegsírok korántsem ritkák az emberiség történetében és lényegében minden korszak emlékanyagában megtalálhatóak. Ez utóbbi, a tömegsír sajnos napjainkban a közbeszédben is gyakran felbukkanó fogalommá vált a világméretű pandémiák és különböző háborúk vagy más erőszakos események következtében, elég csak a New York -i Hart Island-en ásott tömegsírok világsajtót bejárt képeire gondolnunk az elmúlt évekből.

Részben annak, hogy a 20-21. században lényegében a ‘tömegsírok korát’ éljük, valamint olyan kutatási témák felfutásának, mint a járványok vagy az erőszak régészete, köszönhetően a tömegsírok meglehetősen sok figyelmet kaptak az elmúlt években.

A fokozott tudományos és média érdeklődés miatt a fogalmat sokan és sokszor meglehetősen következetlenül használják és nem alakult ki egységesen elfogadott pontos definíciója, hanem bizonyos jellemzők, így a csontvázak tagoltsága, a testek elrendezése és a lerakódás időbelisége, de elsősorban a sírban szereplő személyek száma alapján határozzák meg őket. Gyakran alkalmazott módszer - főleg a kora középkori kutatásban - hogy amennyiben egy sírba öt vagy annál több elhunytat helyeztek el, úgy azt tömegsírként, míg az ötnél kevesebb elhunytat tartalmazó sírokat többes temetkezésként írják le. Ez a fajta megkülönböztetés teljességgel leíró jellegű, viszont nagyban függ a régészeti kontextus és a benne található emberi maradványok megtartásától, hiszen ezek száma sok esetben pontosan nem is határozható meg.

A bemutatott problémák gyakori előfordulása több lelőhely esetében is azt eredményezte a szakirodalomban, hogy egyes cikkekben tömegsírként, máshol viszont többes temetkezésként hivatkoztak rájuk. Más jellegű problémát jelent a sírba helyezett elhunytak időbelisége. Vajon ugyanolyan elbírálás alá esik-e egy sír, amibe egyszerre temetnek el több egyént és egy olyan, ahol az eredetileg egy egyént tartalmazó sírt évekkel vagy évszázadokkal később újra felnyitották, hogy újabb emberi maradványokat helyezzenek el beléjük?

Jelen tanulmány a kora középkori Európából és a Mediterráneumból hozott esettanulmányok segítségével érvel amellett, hogy a tömegsírokat és a többes temetkezéseket nem az objektumban található holttestek száma szerint, hanem a korszakban normatívnak számító temetkezési rítushoz való viszonyuk alapján. A többes temetkezések a normatív temetkezési gyakorlat folytatásaként értelmezhetőek, míg a tömegsírok esetében ezt felülírja a holttestektől való megszabadulás igénye vagy szükségessége. A két fogalom közti eltérés tehát nem csak leíró jellegű, hanem sokkal inkább interpretatív, a sírok kialakulása mögötti okokban, szociális folyamatokban keresendő.

Borítókép: A Salme-i II. hajóból előkerült többes temetkezés feltárási képe. (Peets et al. 2012, Fig. 12.)

A teljes cikk az alábbi oldalon érhető el.

Janet E Kay & István Koncz (2023) Archaeological Approaches to Multiple Burials and Mass Graves in Early Medieval Europe, Medieval Archaeology, 67:1, 115-136.