Kollaboratív kutatási gyakorlatok a diaszpórák vizsgálatában

2025.05.22.
Kollaboratív kutatási gyakorlatok a diaszpórák vizsgálatában
A diaszpórák és egyáltalán a diaszporizáció folyamata az utóbbi évtizedben került markánsan a szociolingvisztikai kutatások érdeklődésének középpontjába. Továbbra is hiány mutatkozik azonban az olyan diaszpórával kapcsolatos szakirodalomban, amely a diaszpórában élő beszélők bevonását megvalósító módszertant foganatosít. Pedig ez kulcsfontosságú lenne abban, amit Jonathan Rosa és Sunny Trivedi kutatók a „diaszpóra alulról történő elgondolásaként” fogalmaznak meg, vagyis annak megvalósításában, hogy a diaszporizáció folyamatában részt vevő beszélők nézőpontjai is megjelenjenek a tudományos tudástermelésben. Szabó Gergely a rangos Journal of Multilingual and Multicultural Development című folyóiratban megjelent tanulmánya ennek a hiánynak a betöltésére tett kísérletet.

Az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék tudományos munkatársa a cikkben egy etnográfiai alapú kritikai szociolingvisztikai vizsgálat tanulságait tárgyalja. Ezt a vizsgálatot katalóniai magyarok körében folytatta le 2018 és 2022 között, amely során az érintett kulcsrésztvevőkkel együttműködő kutatási technikákat alkalmazott a fent leírt célok elérése érdekében. Ezek a technikák a kérdések közös megfogalmazásából, egy reflexív diaszpórikus tér megteremtéséből és a terepmunka utáni szakaszban nyújtott visszajelzésekből álltak.

A módszertani tanulmány fő állítása, hogy a diaszpórában élő beszélők émikus perspektíváinak bevonása a kutatási folyamatba gyümölcsöző módja a diaszpórák és a diaszporizáció kurrens szociolingvisztikai megközelítésének. Ezen túlmenően, azáltal, hogy figyelmet fordít a résztvevők igényeire és érdekeire, a kutatás e módja hozzájárul a diaszporizáció megalapozottabb tudományos megértéséhez is – másképp ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a kutatás a résztvevőkről szól, a résztvevőkért és a résztvevőkkel együtt zajlik.

Az említett kollaboratív vizsgálat során a hagyományos adatgyűjtési módszerek mellett a kutató rendszeres találkozókat is kezdeményezett azokkal, akik aztán kutatásának kulcsrésztvevőivé váltak – ezeket a találkozókat közösen magyar tertúliá-nak nevezték el.

A tertulia (spanyol helyesírással) vagy tertúlia (katalán ortográfiai gyakorlat szerint) az Ibériai-félszigeten használatos kifejezés, amely társas összejövetelt jelent; a magyar tertúlia elnevezés jól mutatja, hogy a kutatási célból létrejövő tér egyszerre vált magyar–magyar találkozások helyszínévé is a résztvevők szemében. Ez lett az a tér, ahol a résztvevők kezdetben kérdéseket fogalmaztak be: ezek egyfelől a találkozók vezérfonalát adó, témamegjelölő kérdések lettek, másfelől pedig ezek orientálták a kutatót a doktori kutatás fő témáinak kijelölésében is.

Ez a tér egyben reflexív is volt, hiszen a résztvevők folyamatosan, találkozóról találkozóra megtárgyalhatták egymással saját diaszpórikus élményeiket és értelmezéseiket is. Mivel a magyar tertúlia a kutatói jelenlétet követően is fennmaradt, ezért egyben ez volt az a tér is, ahova a kutató később, a kutatási eredmények leírását követően visszatérhetett abból a célból, hogy ezeket az eredményeket újra megvitathassa a kulcsrésztvevőkkel. A Journal of Multilingual and Multicultural Development című folyóiratban megjelent tanulmány ezeknek a kutatói tapasztalatoknak az összegzését adja.

A tanulmány itt érhető el a folyóirat honlapján.


Szabó, G. (2024). Collaborative research practices in the study of diasporisation: chronotopes of dispersion among Hungarians in Catalonia. Journal of Multilingual and Multicultural Development, 1–15.