Kinek a dühe?
A DÜH fogalma az amerikai angolban, a magyarban és az oroszban
Mit ért dühön az angol, a magyar és az orosz beszélő? Az emberi érzelmi tapasztalatok egyik alapvető érzelmeként a DÜH számos döntésünket és cselekedetünket befolyásolja és irányítja; evolúciós szerepet játszott a túlélés elősegítésében is. Mint ilyen, jelentős tudományos figyelmet kapott számos tudományágban, például a kognitív és fejlődési pszichológiában, a pszichopatológiában, a neurobiológiában, a pszichiátriában. A DÜH a kognitív nyelvészetben, pontosabban a metaforakutatásban is jelentős érdeklődést váltott ki. Az egyik fontos kérdés, amely a metaforakutatókat körülbelül 1987 óta foglalkoztatja, amikor George Lakoff és Kövecses Zoltán publikálták az ANGER fogalmával kapcsolatos kutatásukat az amerikai angolban, az, hogy vajon a világon mindenki ugyanúgy értelmezi-e ezt az érzelemfogalmat, vagy nyelvenként és kultúránként változhat a felfogása.
Az eddigi kognitív nyelvészeti vizsgálatok a DÜH metaforikus konceptualizációjára vonatkozóan arra utalnak, hogy a nyelvek meglepően hasonlóak lehetnek egy sematikus szinten; és az intenzitás és a kontroll mint két, feltehetően univerzális dimenzió képezi a DÜH metaforikus konceptualizációjának alapját. Ezek a dimenziók, a kutatások alapján, nyelvspecifikus metaforákban jelenhetnek meg.
Az egyetemesség és a változatosság kérdésére adandó egyértelmű választ azonban két tényező nagy mértékben akadályozza. Az egyik a szisztematikus, kontrasztív elemzések viszonylag korlátozott száma; a másik pedig a különböző módszertani megközelítések alkalmazása a kutatásban: egyes tanulmányok típusalapú, míg mások tokenalapú elemzést alkalmaznak. A jelen tanulmány (Univerzalitás és variabilitás a DÜH fogalomalkotásában: Módszertani megközelítés) célja, hogy mindkét kihívást felvállalva, határozottabb választ adjon a DÜH metaforáinak univerzalitása és változatossága kérdésére. A tanulmány elsőként kínál egy kombinált módszertanú, szisztematikus összehasonlító vizsgálatot az ANGER metaforikus konceptualizációjának témájában három, egymástól független nyelvben.
A tanulmányban a DÜH metaforáit kétféle elemzés segítségével vizsgálják meg a szerzők: egy lexikai/ típusalapú elemzéssel, amelyhez a DÜH fogalmához kapcsolódó idiómák szótári adatai szolgálnak alapul, és egy korpusz-/ tokenalapú elemzéssel, amely az online korpuszokból gyűjtött adatokra támaszkodik. Vizsgálatukat a következő három nyelv adatain végezték el: az (amerikai) angol nyelvben (a Corpus of Contemporary American English-ből 2000 véletlenszerűen kiválasztott "anger"-előfordulás alapján), a magyar nyelvben (a Magyar Nemzeti Szövegtárból 1000 "düh"-előfordulás alapján), és az orosz nyelvben (a Russian National Corpus-ból 1000 "gnev"-előfordulás alapján). Az adatokat a Pragglejaz csoport jól ismert metaforaazonosítási módszerével (Metaphor Identification Procedure: MIP) elemezték.
Eredményeik tükrében mindkét megközelítésben jelentős mértékű egyezés figyelhető meg a közös metaforák tekintetében, de ez a típusalapú megközelítésben specifikus szintű metaforákból származik, míg a tokenalapú megközelítésben sematikusabb, általánosabb metaforákból.
Ezért a legfontosabb megfigyelés az, hogy a két módszer eltérő, de egymást kiegészítő eredményeket kínál. Amikor tehát az egyetemesség és változatosság kérdésére kerül sor, bármely összehasonlító kutatás eredménye nagymértékben függ attól, hogy milyen módszertant alkalmazunk: típusalapú vagy tokenalapú megközelítést. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy egy olyan összetett érzelemfogalom, mint a DÜH, metaforikus konceptualizációjának teljes képe csak a típus- és a token-alapú megközelítés kombinációjával rajzolódhat ki.