A zsarnok és a szent
Az 1460-as évektől a 16. század közepéig, majd másfél évszázadig, egy kis dél-kelet európai ország, Havasalföld vajdája, Vlad Țepeș (alias Drakula, 1437-1476) a korabeli európai tömegtájékoztatás sztárja volt. 1560-ig a vajda tetteit elmesélő történetekről hét kéziratos másolat, valamint tizenhárom nyomtatott röplap jelent meg. Emellett 1460-1470 között öt alkalommal készült róla pszeudo-portré (crypto-portraits), melyek egyes nyomtatványokban is felbukkantak. E szokatlan publicisztikai karriert az váltotta ki, hogy 1462 őszén Magyarország királya, Mátyás (1443-1490) letartóztatta a vajdát és több mint tíz évig fogságban/házi őrizetben tartotta Budán és Visegrádon.
Vlad/Drakula irodalmi karrierjének első eleme a magyar humanista költő, Janus Pannonius (1434-1472) epigrammája (De captivitate Dragule waiwode Transalpini), mely1462 decemberében íródott. A vers az alkalmi költészet tipikus terméke: Janus örvendezik azon, hogy láncot hord a zsarnok, és már mindenki nagyon várja, hogy télvíz ideje lévén, Mátyás visszatérjen Budára. Ezek után a Drakula-propaganda központjai Bécs, majd később a német kereskedővárosok (Nürnberg, Lübeck, Bamberg, Leipzig) lesznek.
Thomas Ebendorfer (1388-1464) a bécsi egyetem teológiai tanára a Római Birodalom történetét tárgyaló művébe (Chronica regum Romanorum) illesztette be a Drakuláról szóló rövid elbeszéléseket az 1460-1462. évben történt kisebb-nagyobb ügyek feljegyzéseit tartalmazó részbe. Minden bizonnyal ezeket a krónika írása közben 1463-ban (1464. január 12-én halt meg) gyűjtötte. A történetek ugyanilyen korai változatának kell tekintenünk az Enea Silvio Piccolomini (alias II. Piusz pápa) Commentarii rerum memorabilium, que temporibus suis contingerunt című művében fennmaradottakat is.
Piccolomini 1464. augusztus 14-én halt meg. A Comentariit halálig írta, nyomtatásban csak 1584-ben jelent meg először. A Drakula-történetek legkidolgozottabb változatát (Von ainem Wurtich der hiess Trakle Waida von der Walachei) Michael Beheim (1416-1470 vagy 1474) írta szintén 1463 nyarán-őszén. Ekkor Beheim III. Frigyes császár (1415-1493) szolgálatában állt és Bécsújhelyen tartózkodott.
Az említett négy mű mindegyike Vlad vajda letartóztatása után született. Néhány adat azonban arra engednek következtetni, hogy a Drakula-történetek első változatai a vajda letartóztatása előtt keletkeztek. A sankt-galleni apátságban fennmaradt egy olyan német nyelvű változata a Drakula-történeteknek (Uan eyneme bösen tyrannen ghenomet Dracole w[a]yda), mely nem tartalmazza a vajda letartóztatásának epizódját. A Drakula-történeteknek ezt a változatát tartalmazó kódexben 1450-1550 között keletezett szövegek találhatók. A kódexet 1573-ban állította össze egy Mauritius nevű szerzetes.
Logikus ez alapján azt feltételezni, hogy sankt-galleni változat 1462 novembere (ekkor tartóztatta le Mátyás Drakulát) előtt íródott, hisz nem valószínű az, hogy egy olyan fontos információt, mint Drakula letartóztatása, a szerző/másoló nem említett volna meg, ha tudott volna róluk. A sankt galleni másolat tehát a Drakula-történeteknek a jelenleg ismert legrégebbi változatát őrizte meg.
Jelen tanulmányban a szerző azt vizsgálja, hogy milyen korabeli irodalmi toposzok imitálásával és újraírásával alkották meg a kegyetlen, zsarnok és keresztényüldöző vajda képét a szerzők. A Drakula-mesék német és orosz változatának összevetésével azt bizonyítja, hogy az orosz szerző korának politikai ideológiáját is beépítette az orosz Drakula-történetekbe. Végső következtetése az, hogy a történetekben jelen lévő középkori karnevaliszitkus, groteszk humor lefokozza és nevetségessé teszi a kínzásokat és a kegyetlenkedéseket. Ha nem a 20-21, hanem a 15. század világképe felől olvassuk a Drakula-történeteket, akkor a vajda alakja, ha nem is egyértelműen pozitív, de semmi esetre sem egyértelműen negatív, hanem inkább ambivalens.
A tanulmány az MTA–BTK Lendület Humanista Kánonok és Identitások Kutatócsoport keretében készült.