A gének és kultúra nem feltétlenül esik egybe

A gének és a kultúra nem feltétlenül esik egybe. Ezt igazolják a HistoGenes projekt legújabb eredményei, amelyek a Nature legfrissebb számában jelentek meg. A nemzetközi munkacsoport a bécsi medencéből kettő avar kori temetőt elemzett, Mödlingben 500 és Leobersdorfban pedig közel 150 a 8. századból származó egyént.

A meglepő eredmény szerint míg Leobersdorf népessége nagyrészt kelet-ázsiai eredetű volt, addig a Mödlingben eltemetettek többnyire európai származásúak voltak. E különbség felismerés az archaeogenetikai vizsgálatok nélkül nem lett volna lehetséges, mert a sírba tett leletek és a két közösség életmódja is nagyon hasonló volt.

Mindez azt bizonyítja, hogy a kulturális integráció a nagy genetikai különbségek ellenére is működött.

A békés egymás mellett élés bizonyítékait a fizikai antropológia és a régészet tárta fel. Fegyvereket csak ritkán helyeztek a sírba és a csontvázakon nem találtak harci sebeket, és a nélkülözésnek is alig vannak jelei.

A lelőhelyen a genetikai elemzésnek köszönhetően hat generáción átívelő családfákat sikerült rekonstruálni. Azt is meg tudták állapítani, hogy szinte egyik anyának sem voltak helyi ősei - tehát a feleségek más régiókból, más közösségekből érkeztek (exogámia). Ugyanakor Mödling és Leobersdorf között alig volt genetikai kapcsolat, ami azt mutatja, hogy Leobersdorfba nyilvánvalóan más kelet-ázsiai bevándorlóktól jöttek nők, míg a mödlingi közösségbe európai származású nők érkeztek. Úgy tűnik, hogy ennek ellenére sem alakultak ki olyan párhuzamos társadalmak, amelyek megtartották volna saját szokásaikat. Mindkét közösségben azonosak voltak ugyanis az olyan státuszszimbólumok, mint a griffeket ábrázoló övdíszek, vagyis a kultúra és a szokások azonosak voltak.

Mindkét helyen több generációra visszamenően számon tartották a leszármazást, mert nem fordult elő egyetlen esetben sem vérfertőzés. Mindezt korábban a Tisza vidéki rákóczifalvi avar közösség esetében is sikerült kimutatni, amint azt a Guido Gnecchi Ruscone és Rácz Zsófia első szerzőségével megjelent 2024-es Nature cikkben is olvashatjuk.

A két temető használata Nagy Károly frank király avar ellenes hadjárata idején 791 után ért véget. Ekkor temették el utolsó generáció gyermekeit és néhány felnőttet. A HistoGenes projekt a továbbiakban tisztázni szeretné, hogy hová távoztak a fiatalok és a felnőttek, és maradt-e a térségben a kelet-ázsiai származású embereknek genetikai nyoma.

A HistoGenes a világ legnagyobb archaeogenetikai projektje, az első olyan nagyszabású vállalkozás, amelyben a genetika, a régészet, a történelem és az antropológia kutatói multidiszciplináris alapon szorosan együttműködnek. A projekt hazai vezetője Vida Tivadar egyetemi tanár, a Régészettudományi Intézet igazgatója.

A tanulmány az alábbi linken érhető el.