4000 kötettel gazdagodott a Régészettudományi Intézet Könyvtára

Volker Bierbrauer kutatási területe az ókor és a középkor közötti átmenet kérdései voltak a Kr. e. 2. század és a Kr. u. 9. század közötti időszakban. Kedves témái közé tartozott a gótok és a longobárdok története, az alpesi régió és Észak-Itália településrégészete, a kora keresztény püspöki székhelyek régészete Säbenben és Invillinoban, ahol hosszú évtizedekig ásatásokat folytatott. A gótok történetét a Visztula és a Dnyeper valamint Gallia és Hispánia, a langobardokét az Elba és Itália közötti térségben vizsgálta.

A bonni és a müncheni egyetemen több régészgenerációt nevelt fel és mindig szívesen fogadott közép-, kelet- és dél-európai ösztöndíjasokat.

Vida Tivadar 1993-ban DAAD-, 2002-ben Humboldt-ösztöndíjasként kutathatott Münchenben és mentorával később is rendszeres kapcsolatot ápolt. 

Nem ez az első nagy külföldi adomány az intézet történetében. Korábban Borhy László németországi mentora, Alföldy Géza régészprofesszor ajándékozta 5000 kötetes heidelbergi ókori régészeti és epigráfiai könyvtárát a Régészettudományi Intézetnek és néhány éve Kalla Gábor mentora, Eva Strommenger az őskori Elő-Ázsia régészetének berlini kutatója mintegy 3000 kötetét fogadta be az intézet. A könyvek rendszerezését és feldolgozását az intézet hallgatói és oktatói Markó-Markechné Zelei Edit szakkönyvtárvezető irányításával végzik.