Elhunyt BENKŐ LORÁND

2011. január 17-én, életének 90. évében budapesti otthonában elhunyt Benkő Loránd, az Akadémiának 1965 óta tagja, az ELTE professor emeritusa, az ELTE-nek 1946 óta tanára, a magyar nyelvtudomány kiemelkedő tudósa. Imponálóan gazdag tudományos munkásságot hagyott ránk örökül. A tudomány bűvöletében és a munka megszállottjaként élt. Hat és fél évtizedet átívelő tevékenységével a nyelvtudomány számos területét birtokba vette. Magát nyelvtörténésznek tekintette, szívéhez legközelebb a történeti névtant érezte. Fő kutatási területe a magyar nyelvtörténet, névtan, dialektológia és a tudománytörténet volt. Kezdeményezője és irányító főszerkesztője volt az újabb kori magyar nyelvtudomány több nagy vállalkozásának is: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (I-IV., 1967-1984), az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (I-II., 1993-94) és A magyar nyelv történeti nyelvtana (I., II/1. és II/2., 1991-95. Mutatókötet: 1997). A tudományos közéletnek aktív szereplője volt az Akadémián és az egyetemen: különböző bizottságok elnökeként, rektorhelyettesként, a Magyar Nyelvnek 1953 óta szerkesztőjeként, 1974-től felelős szerkesztőjeként, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak három évtizeden át elnökeként, majd tiszteletbeli elnökeként, az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetőjeként (1960-1995), a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (1995-2000) elnökeként.

Magyar szakos egyetemi hallgatók ezreit oktatta hosszú egyetemi tanári évei alatt: tanítványait tudományos gondolkodásra, az anyanyelv szeretetére, a munka tiszteletére nevelte, és sokakat indított el a tudományos pályán. Köztiszteletnek örvendett: munkatársai, tanítványai 50., 60. és 70. születésnapján is tisztelgő kötettel ajándékozták meg, 80. születésnapjára pedig válogatott tanulmányainak gyűjteményes kiadását jelentették meg 3 kötetben. Szakmai kiválóságának elismeréseként több hazai és külföldi tudományos társaság tisztségviselője volt, s számos kitüntetést kapott. Vallotta, hogy az anyanyelv sokkal több, mint közlési eszköz, ezért arra tanított, hogy sem múltbeli előzményei, sem pedig jövőbeli alakulása nem lehet közömbös számunkra.

Elhunytával a magyar nyelv legnagyobb élő tudósa távozott az élők sorából. Örökül nemcsak gazdag munkásságát, hanem a személyes példáját is ránk hagyta. A példát a tudomány szeretetére és a lankadatlan munkálkodásra, s példát a köz szolgálatára is.