Elhunyt Szabics Imre

Gyászol a magyarországi francia nyelvészeti és irodalmi oktatás és kutatás: 2017. június 1-én elhunyt Szabics Imre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Francia Tanszékének professor emeritusa, az MTA doktora, az MTA Irodalomtudományi Bizottságának tagja.

Szabics Imre 1942-ben született Szentesen. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként szerzett diplomát francia–orosz szakon 1965-ben. 1965–1966-ban a párizsi École Normale Supérieure és a poitiers-i Centre de Civilisation Médiévale ösztöndíjasa volt. 1966-tól 2012-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott az ELTE Francia Nyelv- és Irodalom Tanszékén gyakornokként (1966–1967), tanársegédként (1967–1973), adjunktusként (1973–1980), docensként (1980–1997) majd 1997-től egyetemi tanárként. 1986 és 1990 között másodállásban a JATE Francia Tanszékének vezető tisztét is betöltötte. Oktatási és kutatási területei a francia nyelvtörténet, a középkori francia és okcitán retorika és poétika, a lovagi epika valamint a trubadúrköltészet voltak.

Kandidátusi értekezését 1979-ben A XII. századi francia elbeszélő költészet stíluseszközei címmel készítette el, mely 1983-ban könyv alakban is megjelent. Akadémiai doktori disszertációját 1996-ben védte meg A fin'amor fejlődéstörténete a trubadúrköltészettől az udvari regényig címmel. Tudományos munkásságának részeként Szabics Imre 1986-től 1997-ig a Filológiai Közlöny, 1998-tól 2003-ig a Revue d’Études Françaises főszerkesztője volt. Számos, a középkori francia és magyar irodalommal foglakozó tanulmánya jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. Irodalmi szemelvényeket tartalmazó egyetemi jegyzeteket (Textes littéraires français du Moyen Âge, Anthologie de la poésie occitane du Moyen Âge) szerkesztett, melyből hallgatók generációi ismerkedtek a legfontosabb, máshol sokszor nehezen hozzáférhető középkori francia szövegekkel. Előadásokat tartott nemzetközi konferenciákon és külföldi egyetemeken (pl. Université Libre de Bruxelles, 1995; Université de Bourgogne, 1998), tagja volt a Rencesvals Nemzetközi Társaságnak, a Nemzetközi Artúr Társaságnak, alapító tagja és elnöke az Udvari Irodalom Nemzetközi Társasága Magyar tagozatának. 1992-től az ELTE Eötvös Kollégiumának tanáraként és 2010 januárjától a Francia Műhely vezetőjeként Szabics Imre kiemelkedő szerepet vállalt a bölcsészettudományos tehetséggondozás területén.

Szabics tanár úr különleges területet kutatott: az ófrancia mellett egy ma már erősen veszélyeztetett kisebbségi nyelvnek, a provanszálnak a középkori változatát művelte a legmagasabb fokon. A trubadúrköltészet elismert nemzetközi szaktekintélyeként a toulouse-i Académie des Jeux Floraux is tagjai közé választotta, a költészet mestere (maître ès jeux) címet adományozva neki. Ennek az akadémiának hét trubadúr alapította meg az elődjét 1323-ban: Szabics Imre egész lénye ezt a kifinomult szellemiséget mentette át és közvetítette felénk, akik tanítványai és kollégái voltunk. Munkásságáért 1989-ben a francia kormány Chevalier des Palmes Académiques kitüntetésben részesítette. A nyelvészeti indíttatású filológiai precizitás a költői szépség iránti szeretettel párosult nála. Irodalomtörténeti jelentőségű munkái mellett hatalmas érdemeket szerzett a középkori francia és okszitán irodalom magyar nyelvre való átültetésében is. Tanárként arra volt kiváncsi, hogy mit tud a diák, nem pedig arra, hogy mit nem tud: talán ebben rejlik annak is a titka, hogy milyen sok tanítványt mondhatott magáénak, mennyien kezdtek az ő hatására elmélyülten foglalkozni a középkori francia irodalommal. Irányítása alatt számos tanítványa folytatott doktori tanulmányokat, egykori doktoranduszai közül néhányan már a felsőoktatásban tevékenykednek.

Kollégái, barátai, tanítványai emlékét örökre megőrzik. Isten nyugosztalja!