A liturgikus gondolkodás alakzatai Pázmány Péter korában, Ritualia I.

Az ötletgazda és szervező, Déri Balázs egyetemi tanár vezette be a napot, a kari vallástudományi oktatás és kutatás összefüggésrendszerébe helyezve a ritualisztikai tematikát. Majd Dezső Tamás, a Bölcsészettudományi Kar dékánja nyitotta meg a konferenciát s ezzel az ünnepségsorozatot. A Dékán, a Kar nagyszombati története kiemelkedő alumnusainak alakját fölvillantva, az első pillantásra talán meglepőnek tűnő témát azért tartotta fontosnak, mert a „jezsuita” korszak is egyértelműen az Egyetem önazonosságához kell tartozzék. Az alapító egyházfő egyetemalapítása egyházszervezői és általános művelődési célokat is szolgált. Pázmány Péter esztergomi érsek egyik legnagyobb hatású egyházszervezői reformja pedig az volt, hogy az 1629-es nagyszombati zsinaton szorgalmazta a magyarországi egyházmegyék saját, középkori liturgiájának föladását, és a római liturgiának a tridenti zsinaton elfogadott formája bevezetését.

A díszelőadások sorában Msgr. Török József egyetemi tanár, egyháztörténész háromféleképpen fejtette ki előadásának címét (Pázmány történelme): mi volt Pázmány kora, hogyan formálta Pázmány a történelmet, és hogyan gondolkodott a történelemről? Mezei Balázs egyetemi tanár, vallásfilozófus „Rítuskritika a kortárs vallásfilozófiában”, Voigt Vilmos egyetemi tanár, folklórtudós pedig „Rítuskutatás a kortárs néprajzban és folklorisztikában” címmel indította el a három, tematikailag erősen összetartó előadásokból álló ülésszakot (ezek címei: Pázmány Péter és a „tridenti rítus” – Az ellenállók: Zágráb és a pálosok – A liturgia kérdése a Pázmány korabeli protestantizmusban).

A konferencia előadásai sokoldalúan, a változatos témákat és a sokféle érdeklődésű közönséget szem előtt tartva, élvezetesen mutatták be Pázmány korát, mint amely egyszerre volt a nyugati liturgikus örökség megtagadásának, spekulatív átdolgozásának és intézményesített megőrzésének időszaka.

Az előadók közt egyházi (Füzes Ádám római katolikus pap, Fekete Csaba  református lelkész) és világi liturgiakutatók (Déri Balázs és Földváry Miklós István), történész (Molnár Antal), irodalomtörténészek (a régimagyaros Orlovszky Géza, a szlavista Lukács István és a hebraista Koltai Kornélia), és a konferencia különlegességeként három zenetörténész (Ferenczi Ilona, Csomó Orsolya, Gilányi Gabriella), az MTA Zenetudományi intézetének munkatársai voltak. A közönségnek ritka örömet okozott, amint Fekete Csaba és a zenetörténészek saját énekhangjukkal illusztrálták előadásukat. A szokatlanul fegyelmezett konferencián az elnöki tisztet Déri Balázs, Török József, Borsodi Csaba rektorhelyettes és Orlovszky Géza dékánhelyettes látta el.

Déri Balázs