Veni, Vidi, Dixi: A Buddha mindentudásának bemutatásáról

A buddhista filozófiai irodalomban a Buddha mindentudásának védelme először a nyolcadik században jelenik meg. Négy szerző foglalkozott elemzően a mindentudás témájával: Śubhagupta (i. sz. 720–780 körül), Śāntarakṣita (i. sz. 725–788 körül), Kamalaśīla (i. sz. 740–795 körül) és Prajñākaragupta (i. sz. 750–810 körül).

Kronológiailag Śubhaguptát tekinthetjük a tendencia elindítójának a *Sarvajñasiddhikārikā című művével. Śāntarakṣita és Kamalaśīla a Buddha mindentudását igyekszik igazolni a Tattvasaṃgraha és a Tattvasaṃgrahapañjikā című művekben, Prajñākaragupta a Pramāṇavārttikālaṃkārabhāṣya és a Pramāṇasiddhi 8–10, 29–33 részében tárgyalja a témát.

Az előadás a Buddha mindentudásának bizonyítására irányuló törkvések néhány aspektusát tárgyalja a szerzőkre tett utalások és az előadó kevésbé ismert *Sarvajñasiddhikārikāra irányuló kutatásai alapján.