Új díszdoktorokat avattak a Pázmány-napon

A Pázmány-napi előadást minden évben az egyetem egyik kiemelkedő eredményeket elért professzora tartja saját kutatási területéről. 2019 Pázmány-napi előadója Ritoók Zsigmond, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Latin Tanszékének professor emeritusa volt, aki Stílusváltozás az archaikus görög lírában címmel tartott előadást.

Hogyan befolyásolja a szavak jelentését a társadalmi környezet? És hogy derül ez ki a költészetből? – kezdte a filológiai munka varázsát bemutató előadását a professzor. A homéroszi eposzokban az 'ének' állandó jelzője még a ’vágykeltő’ volt, ezt a szót azonban tárgyakkal kapcsolatban nem használták, a kézzel készített tárgyakat a 'kharisz' (kedvesség, báj) főnévből képzett jelzővel illették. A khariszok (római nevükön gráciák) ekkoriban még a gyönyörök és a szépség istennői voltak, akik csak a 7–6. század folyamán váltak a költészetet a múzsákhoz hasonlóan támogató istennőkké, amikor

a költészet mint technikai tudást igénylő szakma fogalma is megjelent a köztudatban.

A költészet eközben fokozatosan elvesztette közösségi jellegét, és a lassan megszülető individuális művész-öntudat a 7. század második felétől már a képzőművészeti alkotások (vázák, szobrok) esetében is kifejezésre jutott mesterjelzések formájában. Megjelentek a művészet „pártfogói”, az alkotások készítésére megbízást adó személyek is, s ez versenyhelyzetet teremtett költő és szobrász közt anyagi tekintetben is, ami pedig azonnal hatott a költemények stílusára: a verset ettől kezdve 'készítik', mint egy tárgyat, és az 5. század első felében már olyan jelzőkkel látják el, amelyek a verset képzőművészeti alkotásoknál maradandóbb épületként jellemzik.

Az előadás prelegálóját az egyetem idén is Jubileumi Ezüst Emlékéremmel tüntette ki, amelyet Borhy László adott át. Ezután került sor a doctor et professor honoris causa címek átadására. Az egyetem olyan nagy hatású tudósoknak adományozza a címet, akik általában több évtizedes, gyümölcsöző kapcsolatban állnak az ELTE-vel. Idén Claus von Carnap-Bornheim, Marc Nicholas Potenza, Rudolf Welser és Charles Withers nyerte el a megtisztelő címet.

A Bölcsészettudományi Kar felterjesztésére Claus von Carnap-Bornheimet, a Christian-Albrechts-Universität professzorát avatták elsőként a régészettudományok tiszteletbeli doktorává és professzorává. Claus von Carnap-Bornheim munkásságát Sonkoly Gábor, a Bölcsészettudományi Kar dékánja méltatta.

A német professzor a római császárkori barbár régészet európai hírű kutatója, múzeumszervező, a Német Régészeti Intézet rendes tagja. Kutatásainak középpontjában a Római Birodalom peremén élt barbár népek, germánok, baltiak, iráni szarmaták és sztyeppei nomádok kultúrája, társadalmi szervezete, gazdálkodása, életmódja és szerteágazó kapcsolatrendszere áll. 1985 óta

a dániai Illerup mocsári áldozóhely világhírű leletanyagának feldolgozását végző munkacsoport tagja.

A professzor fiatal közép-kelet-európai és kelet-európai kutatók, így számos ELTE-s kolléga számára kutatói és oktatói ösztöndíjakat szervez. Tudományszervező munkája legjelentősebb eredményét 2008-ban az általa alapított, új szemléletű régészeti és történeti kutatóintézet, a Zentrum für Baltische und Skandinavische Archäologie im Archäologischen Landesmuseum Schleswig létrehozásával érte el. A régióban többek között egyetemünk vendégprofesszora is volt, alapvető szerepe van abban, hogy az eddig kevéssé kutatott kelet-európai térségekben szorosabb együttműködés alakult ki a régészeti műhelyek tudományos kutatói között.

Claus von Carnap-Bornheim elmondta, hogy sok éve dolgozik együtt intézményünkkel, ezzel a nagy hagyományokkal rendelkező és elismert egyetemmel. Beszédében kiemelte, hogy a modern archeológia olyan interdiszciplináris tudomány, amely a földrajz, a pszichológia, a szociológia és a régészet eredményeit is felhasználja a megismerés érdekében.

Forrás: elte.hu