Szabadulás és bukás. Ikarosz és Daidalosz története a 20. században

A krétai mondakörhöz kapcsolódó görög mondák a 20. századi művészek fantáziáját is foglalkoztatták. A szövevényes és fordulatos történetnek három aspektusa ragadta meg elsősorban a modern képalkotókat: Európa elrablása, Minotaurusz szexuális és politikai manipulációhoz kapcsolódó története, valamint a többiek, azaz Pasiphaé, Ariadné, Phaedra, Daidalosz és Ikarosz elidegenedés, feltalálás, kiszabadulás fogalmai mentén értelmezhető legendái. Az 1920-as évektől a szürrealista alkotókat elsősorban a téma elnyomó hatalomhoz, az ember ösztönéletéhez és a szexuális őrülethez kapcsolatos aspektusai foglalkoztatták. Chirico, Dali, Belmer, Masson és Duchamp más-más aspektusát emelte ki az eseményeknek. Révész Emese előadásának középpontjában a szocializmus időszakának magyar alkotásai állnak, hiszen festészetben, grafikában és szobrászatban egyaránt gazdag tárháza született itthon a téma feldolgozásának. A hazai alkotók többségét Daidalosz és Ikarosz alakja foglalkoztatta. Kondor Bélától Rékassy Csabán át egészen Kő Pálig visszatérő témája ez a korszak hazai festészetnek, grafikának, szobrászatnak és textilművészetnek. Az interpretációk középpontjában olyan témák álltak mint a kézműves művész alakja, a generációs változások és szabadulásvágy, amelyek burkoltan ugyan, de reflektáltak a falon innen zajló élet egzisztenciális korlátaira.