Oláh Gábor

Pályázó neve: Oláh Gábor
Pályázó intézete, tanszéke: Történeti Intézet, Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék
Pályázat tárgyköre: előadás külföldi konferencián (szállás, utazás, regisztrációs díj)
Konferencia címe: Heritage on the Margins? Central and Eastern European Perspectives. The 1st conference of Association of Critical Heritage Studies (ACHS) Central and Eastern Europe (CEE) Chapter

Időpontja: 2023. november 29–30.
Helyszíne: Ljubljana, Szlovénia
Az előadás címe: City in the landscape, landscape in the city: the Hungarian concept of ‘landscape’ in the formation of urban heritage (1930s-1960s)

2023. november 29–30. között került megrendezésre a Heritage on the Margins? Central and Eastern European Perspectives. The 1st conference of Association of Critical Heritage Studies (ACHS) Central and Eastern Europe (CEE) Chapter című nemzetközi konferencia a ZRC SAZU Heriscope kritikai kulturális örökség kutatócsoportja által. A konferencia célja az volt, hogy tovább folytassa a tudományos diskurzust a közép- és kelet-európai örökségkutatás azonosított közös témáiról: marginalitás kontra centralitás, az I. és a II. világháború hatása, a határok és útvonalak kölcsönhatása, az emberek kitelepítése, a (poszt)szocializmus eltérő örökségei és a közép-kelet-európai örökség jövőbeli kilátásai. További célkitűzése volt, hogy vitát ösztönözzön arról, hogy a kelet-közép-európai esettanulmányok hogyan járulhatnak hozzá a tágabb értelemben vett kritikai örökségtanulmányokhoz. Az előadások jórészt a kulturális antropológia, a néprajz és a történettudomány területéről vonzott kutatókat, amelybe illeszkedett Oláh Gábor, az Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék tudományos segédmunkatársa, a városi táj fogalomtörténetéről szóló előadása is.

Oláh Gábor előadásának célja azt volt, hogy azonosítsa a táj fogalmának ideológiai és tudományos célkitűzéseit az építészeti folyóiratokban különböző társadalmi-politikai kontextusokban. Kifejtette, hogy napjainkban a táj az egyik leggyakrabban használt fogalom a területi identitás és a városi örökség kutatásában. A trianoni békeszerződés után a táj fokozatosan mindenütt jelenlévő, referenciális fogalommá vált a magyar tudományos és közéleti diskurzusban. Megfigyelhető a táj körüli tudományos és közéleti reflexiók szaporodása, és olyan kutatási programok kialakulása, amelyekben több tudományág és szakma találkozott. A két világháború közötti időszakban, más európai országokhoz hasonlóan, a táj mint tudományos kategória alapvetően a földrajzhoz kapcsolódott. Az 1930-as évektől kezdve a földrajzon belül is megjelentek a településtudományok módszertanának fejlesztésére irányuló kezdeményezések. Ezzel párhuzamosan zajlott az urbanisztika intézményesülése és tudományos-koncepcionális fejlődése. Ebben az összefüggésben az urbanisztikáról szóló diskurzusban is megjelentek a táj fogalmi meghatározására irányuló kezdeményezések. A második világháborút követően a táj az 1950-es évek sztálinista diktatúra alatt, a szocialista realista stílus „keresése” idején is megjelent. Az 1960-as évektől a táj egyre inkább a városi örökség paradigmaváltásának kontextusában, a szinte láthatatlan magyar építészeti örökség „transzcendens közvetítőjeként” formálódott. Többértelműségének és rugalmasságának köszönhetően a tájfogalom ellentétes ideológiai célok kontextusában jelent meg, egyszerre a modern mozgalom múltról alkotott elképzelésének tárházaként és a modernizmus elutasításának forrásaként, illetve az egyetemes és interdiszciplináris modern tudomány kutatási tárgyaként és a hagyomány forrásaként.

A konferencia lehetőséget ad az előadóknak, hogy kutatásukat publikálják a Traditiones című lektorált (peer-reviewed) tudományos folyóirat különszámába, amely a kritikai örökségtanulmányokra fókuszál majd.