Nőtörténeti konferencia Erdélyben
A résztvevők nőtörténeti kutatásaikat három szekcióban adták elő, amelyek érintették az irodalomtudományt, a történelemtudományt és a színháztudományt is, és számos korszakot jártak körül a 15. századtól egészen a 20. századig.
Nagy Emőke a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Kolozsvári Gyűjtőlevéltárának munkatársa a ferences szerzetes, Temesvári Pelbárt Szent Anna-prédikációjának forrását kutatta, úgy, hogy közben a korszakra vonatkozó, női témát érintő prédikációk főbb jellemzőit is bemutatta. Papp Kinga, az EME kutatója Apor Péterné családjával való levelezése alapján rámutatott azokra a pontokra, melyek leginkább foglalkoztatták (a levelek alapján) a 18. századi arisztokrata nőt, így megtudtuk, hogy férjével való levelezése során érintették a politika kérdését, lányával és vejével a gyermekáldás reményét firtatták, saját terhességeiről, vetéléseiről azonban nem tett említést a forrásokban. Biró Annamária, szintén az EME kutatója, az irodalomtudományon belül a női költészetről tartott előadást. A 18–19. századi női költészet kapcsán azt vizsgálta, vajon igaz-e, hogy a női művek általában a szenvedés tapasztalatából építkeznek, s egyáltalán minek köszönhető, hogy ez a narratíva egyeduralkodóvá vált a témával kapcsolatban. A szekciót lezárva előbb Varga Ildikó röviden összegezte az elhangzottakat, majd a vita kapcsán Biró Annamária előadásához hozzáfűzve Egyed Emese ráirányította a figyelmet arra az eseményre, ahogy Molnár Borbála (1760–1825) addig példátlan módon, saját hírnevét felhasználva bevezeti a köztudatba a szintén költő Ujfalvi Krisztinát (1761–1818). Pető Andrea hozzászólása során többek között azt hangsúlyozta, hogy az elhangzott kutatások eredményei és összefüggései egyes 20. századi értelmezéseket is segíthetnek a témában.
A második, Tar Gabriella-Nóra vezette szekcióban a színháztörténet került a középpontba. Kozma Éva, a BBTE doktorandusza Komlóssy Ida (1822–1893) színésznő karrierjét mutatta be. Az előadás alapján világossá vált, hogy a „tehetségfaktor” mellett sokat számított Komlóssy karrierjében édesapja, aki szintén a színpadon élte életét és lányának már gyermekkora óta számtalan lehetőséget adott, hogy különböző szerepekben megmutassa magát. Körüljárta Kozma Éva azt is, hogy Komlóssy Ida pályájának különböző pontjain milyen szerepeket vállalt szívesen, hogyan írtak róla a sajtóban. A szekció másik előadója, Bartha Ágnes, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) kutatója a színháztudományon belül a színészkonstrukciókat és a hozzá tartozó szerepköröket vizsgálta főként Prielle Kornélia pályája nyomán, és körüljárta a 19. század második felének magyar társadalmában kialakult kortárs normatív nőképet.
A harmadik szekciót Fehér Andrea vezette, aki a szekciót megnyitva először köszönetet mondott a szervezésben részt vevőknek, és elárulta, hogy a Nőtörténeti Interdiszciplináris Kutatások konferencia megrendezése egy sikeres Erasmus+ ösztöndíj keretében született meg Pál Judit (BBTE) és Sipos Balázs (ELTE) ötlete és együttműködése nyomán.
Ebben a szekcióban a fókusz a 20. századi magyar és egyetemes történelemre helyeződött át. Szilágyi Judit, az ELTE BTK Nőtörténeti Kutatóközpont kutatója Portugáliába és Brazíliába invitálta a hallgatóságot, és egy önmagában is interdiszciplináris, a zenéhez, irodalomhoz és történelemhez is kapcsolódó előadás keretében azt járta körül, hogy a portugál–brazil Revista Atlândia című folyóirathoz (1915–1920) milyen női alkotók és hogyan kapcsolódtak. Őt követte Pető Andrea, a CEU egyetemi tanára, aki a II. világháborús nemi erőszak történetének magyarországi vonatkozásairól tartott előadást. Leginkább a témát érintő kutatás forrásadottságairól, módszertani nehézségeiről, továbbá az elméleti megközelítésekről hallhattak az érdeklődők. Hangsúlyozta, mivel a nemi erőszak témája intim és személyes, nehezen vizsgálható, tabuizálit és tabusított léte mellett az emlékezeti megközelítést is figyelembe kell venni, és annak változását, hogy az egyes korszakokban mi adja a hideg és forró emlékezet tárgyát. A konferencia utolsó előadójaként Lengyel Nóra, az ELTE BTK Nőtörténeti Kutatóközpont kutatója egy 20. századi, többszörösen traumatizált életutat mutatott be. Előadásában Fenyvesi Judith szociális testvér önéletírását elemezte, mely vizsgálat során az elméleti keretet Ricoeur narratív azonosság fogalma, Heidegger autenticitás-elmélete és Kant főként morálfilozófiai megközelítése adta. Előadása érintette 20. század csomópontjait, így kitért a szalontai zsidóság üldözésére, továbbá a 20. század második felének kolozsvári katolikus ellenállásra, és következményeire.
A rendezvényt a Szépirodalmi Figyelő nőtörténeti számának bemutatója zárta, amelyen Biró Annamária koordinálásban Demus Zsófia és Zsigmond Andrea vettek részt. A hallgatóság a női sikereket körüljáró lapszámból ajándékpéldányt kapott, így az esemény tapasztalatai mellett olvasnivalót is magával vihetett útravalóul a közönség.
Borítókép: Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György felvétele