Naszreddin hodzsa tréfái

„Naszreddin hodzsának hívták a törökök híres tréfamesterét. Alig is van városa, de meg országa is a széles nagy Keletnek, ahol a mókaszavú hodzsának ne ismernék a bohóságait, meg a furcsánál furcsább kedvteléseit. Hodzsa, vagyis afféle egyházfi volt a mi Naszreddinünk; amolyan tanító, bíró, meg papféle, községének a legtöbbet tudó és legokosabban beszélő embere. Nevéhez a tréfás eseményeknek és vidám szómondásoknak egész láncolata fűződik, melyek még ma is közszájon forognak és nemzedékről nemzedékre, mesélőről mesélőre szállanak.”

Ezekkel a mondatokkal kezdődik Kúnos Ignác (1860–1945) turkológusnak, a török folklór úttörő kutatójának Naszreddin hodzsa „tréfáit” közreadó, eredetileg 1926-ban megjelent kötetéhez írt bevezető tanulmánya. 

Jelen előadás Naszreddin hodzsához kapcsolódó történeteket segítségül hívva mutatja be a világhírre szert tett s 2005-ben az emberiség kulturális örökségének UNESCO-listájára felvett „török mókamester” sokszínű alakját, helyét a törökség és a világ folklórjában. 

Péri Benedek turkológus, habilitált egyetemi docens, az ELTE BTK Török Filológiai Tanszékének vezetője és az Orientalisztikai Intézet igazgatója. Fő kutatási témái a klasszikus oszmánli, csagatáj és azeri irodalom története, a közép-ázsiai törökség története a 15-16. században és a török jelenlét a mughal kori Indiában.