„Nagy kaland ez a kiállítás az életemben”
Végre van Magyarországon egy Mezopotámia-kiállítás, hiszen itt kezdődik az emberi civilizáció, és ez sokszor nem kerül a figyelem előterébe.
A XXI. században az ókori kultúrák közül a legnagyobb károkat döntően a mai Irak területén fekvő Mezopotámia szenvedte el, 2003-ban az Iraki Nemzeti Múzeumot fosztották ki, 2014-ben a Moszulban berendezkedő Iszlám Állam terroristái asszír palotákat robbantottak fel és szobrokat zúztak ott össze. Ez sokkolta a közvéleményt, és a térségre irányította a figyelmet. Irakban néhány éve ismét folynak régészeti ásatások, pozitív eredményekkel, és ez is érdeklődést kelthet a térség iránt.
Mezopotámia több motívuma, például a démonok feltűnnek a popkultúrában, filmekben, képregényekben, az emberek amuletteket vagy éppen tetoválást viselnek, amin ezek az alakok megjelennek. Ide tartozik Bábel tornya, ez az örök toposz is, amit a Bibliából ismerünk, és úgy látszik, mindig mond valami újat. És persze Mezopotámia fontos a tudománynak: itt az ELTE BTK-n van asszirológiaoktatás, a Régészettudományi Intézetben pedig egy Elő-Ázsia régészete szak, és tíz éve folyik egy ELTE-s ásatás Iraki Kurdisztánban. De azért én nem tudok sok dolgot mondani, amivel Mezopotámiával kapcsolatban szembe találkozna a hazai közönség. Lassan a közoktatásból is kiszorul. Nekünk most módunkban állt kicsit visszacsempészni.
Nézegettem a neten, milyen Mezopotámia témájú kiállítások voltak az elmúlt évtizedekben világon, találtam is párat, te mennyire ismered ezeket?
Ha csak az őskontinenst nézzük, Európát, akkor úgy 4-5 évente kerül sor hasonló volumenű kiállításra, mint amilyen a budapesti. 2008-ban volt egy olyan kiállítás Babilónról, amit megrendezett először a Louvre Párizsban, utána Londonba ment a British Múzeumba, majd a Vorderasiatisches Museumba Berlinbe. Ez utóbbiban volt egy Uruk-kiállítás 2015-ben. Aztán volt egy kiállítás Londonban a British Múzeumban Assur-bán-apliról 2018-ban, Nápolyban pedig az asszírokról 2019-ben. Itt Közép-Európában a Kunsthistorisches Múzeumban volt két olyan kiállítás, ami a Közel-Keletre fókuszált, az egyik még a múlt század végén, a másik pedig a 2000-es évek legelején. Azóta nem volt Közép-Európában. Őszintén örülök annak, hogy a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítása most az ókori Mezopotámiára fókuszál, és az asszír és babilóni isten- és démonvilágot mutathatjuk be a magyar közönségnek és a hazánkba látogatóknak. Niederreiter Zoltán kiállításmegnyitó beszédét itt olvashatja el.
Hogyan illeszkedik ebbe a sorba a budapesti?
Közel harminc Mezopotámia-kiállításon jártam életemben, sokféle témaválasztást és megoldást láttam. A mienk több szempontból is egyedi. Elsősorban egy konkrét időszakra fókuszál, ez a nagy birodalmak kora, az Újasszír és az Újbabiloni Birodalom kora, az időszámításunk előtti első évezred első fele. Az újasszír és újbabiloni kor meghatározó időszak, ez az első nagy közel-keleti birodalmaknak az ideje, amikor a Közel-Kelet jelentős térsége az egyik, majd a másik birodalom fennhatósága alá került. Erről az időről mesél nekünk a Biblia, gondoljunk csak Babilónra és a Bábel tornyára, de a lépcsőzetes toronytemplomról, a nagy királyokról és a hatalmas városokról olvashatunk az antik auktoroknál is, aztán a 19. század felén megkezdődő mezopotámiai ásatásoknak köszönhetően egyre több korabeli emlék, paloták és templomok maradványai, és bennük például az egyedülálló szobrászati alkotások kerültek napvilágra. És van egy hatalmas szövegkorpusz, egy ékírásos szöveganyag, irodalmi, történeti, tudományos és más fontos szövegekkel.
És rengeteg a pecséthenger…
2008 után azért kezdtem el a pecséthengerekre fókuszálni, mert olyan témával szerettem volna mindig foglalkozni, amely egyszerre tartalmaz képi, tárgyi és írott forrást is. A pecséthengerek érdekes kőtárgyak, van rajtuk ábrázolás, amelyek kidolgozása ebben az anyagi kultúrában bizonyos szempontból a legmagasabb színvonalat képviseli, és sokukon van felirat is. Ugyanakkor említik ezeket a szövegek is, de ami a leglényegesebb: a képi világnak ebből az időszakból a legfontosabb forráscsoportját adják, hiszen nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, és a rajtuk található ábrázolások nagyon gazdagok, különösen az istenvilág tekintetében. Láttam, hogy míg az írott források alapján elég jól összegyűjtötték már az istenekre vonatkozó információkat, úgy a képi források, a képi világ nincs még annyira dokumentálva. 2008 óta közel 30 európai, amerikai és izraeli múzeumban tanulmányoztam különböző tárgyakat, leginkább pecséthengereket, és több mint 1000 tárgyat dokumentáltam is közülük.
Nagyon sok anyagod volt már a számítógépeden, amikor a „Lendület” kutatócsoportot megalakítottad, és az egyik célod az volt, hogy készíts ezekből egy további kutatási célokra használható adatbázist.
A „Lendület” előtt lényegében nekem a gépemen megvolt a teljes corpus, amit én 5000-5500-nak számoltam körülbelül. Éppen akkor fejeztem be brüsszeli múzeumban őrzött pecséthengerekről az első katalógusomat, amelyben 84 tárggyal kidolgoztam egy osztályozási rendszert, amit aztán a Lendület keretében felhasználtunk egy elektronikus adatbázisba, hogy kereshető legyen különböző kulcsszavak alapján a teljes korpusz. Így lehetséges az anyag gyűjtemények, származás, nyersanyag, méretek, a rajtuk lévő ábrázolások alapján történő vizsgálata. A képi világot pedig jelenetek, alakok, szimbólumok és motívumok szerint lehet tovább elemezni. A projekt első két éve lényegében e korpusz adta adatok feldolgozására koncentrált.
Célkitűzésem volt az is, hogy a már kutatott tárgyakat publikáljam. Szabó Miklós akadémikus, aki a klasszika-archeológia szakon volt a témavezetőm, mondta azt, hogy a mi elsődleges feladatunk a még kiadatlan forrásoknak a leírása, osztályozása, elemzése, közzététele, az értelmezést aztán mások is újra és újra el fogják végezni. A Bibliothèque nationale de France őrzi a világ egyik legnagyobb pecséthenger-gyűjteményét, ennek anyagát Louis Delaporte 1910-ben publikálta. Ma is használják ezt a katalógust, de már csak a képanyag miatt. Én nem akartam ezt az anyagot újra feldolgozni, hanem kiegészítettem azzal, ami az elmúlt több mint egy évszázadban került a gyűjteménybe. Ebből lett egy közel 300 oldalas katalógus, amit egy MA hallgatómmal közösen készítettem el, és jövőre fog megjelenni.
Hogyan lett ebből kiállítás? Mennyire volt nehéz megrendezni?
Már a projekt tervezésekor fontosnak tartottam egy időszaki kiállítás megrendezését is, amelynek a középpontjában az isten- és démonvilág áll. Engem ez érdekel a leginkább, és ez a Lendület projekt lényege is. A kiállítás megrendezéséhez először meg kellett nyerni Baán Lászlót, a főigazgatót, aki kezdettől fogva támogatta e projektet, majd azokat a kurátorokat, akiktől kölcsönözni szerettünk volna. A nagy gyűjtemények osztályvezetői ismerősek voltak számomra, mert már dolgoztam velük, vagy kutattam náluk, és ők nyitottak voltak. Roboz Erika, a Szépművészeti Múzeum munkatársa lett a másik kurátor, a kiállítás kialakítását, a szekciók, a témák és azon belül a tárgyak elrendezését együtt végeztük.
Sok tárgyalás folyt a tárgyak megszerzésével kapcsolatban. Mintegy 150 tárgy érkezett többek között a berlini Vorderasiatisches Múzeumból, a Bibliothèque nationale de France-ból és a Louvre-ból, a bécsi Kunsthistorisches Múzeumból, a koppenhágai NY Carlsberg Glyptotekból. A kiállításon több olyan tárgy látható, amit az adott intézmény még nem adott senkinek kölcsön, van olyan is, amit utoljára adtak kölcsön, mert az állapota vagy a szállítás lehetséges módja ezt többé nem engedi meg, valamelyik pedig eddig publikálatlan volt, és a kiállítási katalógusunkban szerepel először.
Több tárgy a konzerválás ellenére is sérülékeny, különös bánásmódot igényel, volt, aminek a beköltöztetéséhez darura volt szükség, és speciális utat kellett építeni az épületen történő szállításához, mivel a tömege meghaladja az egy tonnát. Aztán vannak itt egészen kicsi tárgyak is, ezeknél viszont az okozott problémát, hogyan tegyük elérhetővé a látogatók számára. A néhány centiméteres pecséthengerek miniatűr ábráit fel kellett nagyítani, hogy láthatóvá váljanak a jeleneteiken lévő narratívák. Az istenvilág ugyanis a leginkább itt jelenik meg.
A kiállítás egyedi abban is, hogy az isteni és démoni lényekre, a természeti és természetfeletti erőkre, a láthatóra és a láthatatlanra fókuszál, ilyen tematikával kiállítást még sehol nem rendeztek. Hogy jelenik meg a termekben az isten- és a démonvilág?
Kilenc szekciót alakítottunk ki, a tárgyakat ezekhez rendeltük. A bevezetés Babilón felfedezését mutatja be, itt az Istár-kapura és a hozzá kapcsolódó, oroszlánok alakjaival szegélyezett felvonulási útra fókuszáltunk. A Babilónt feltáró hatalmas régészeti vállalkozás eredményeit próbáljuk itt megértetni a látogatókkal. Aztán a nagy birodalmak történeti hátterének bemutatása következik, amelyben a főszereplők látszólag a királyok, valójában a királyoknak istenek irányába tanúsított szerepét mutatjuk be. Az uralkodót az istenek választják ki, koronázzák meg, ő pedig az istenek nevében cselekszik, hadjáratokat vezet, számukra templomokat építtet, és a benne lakó isteneket ellátja és szolgálja.
Az istenek közül elsőként Ninurta, egy harci isten tűnik fel, aki bizonyos tekintetben a királyhoz hasonló szereppel bír. Ő volt az, aki megfékezte az árvizet vagy éppen legyőzte az kövek démoni seregét, és utána diadalmasan tért vissza Mezopotámiába. A következő szekció a természetről, a benne lévő kövekről és a benne élő vadvilágról szól. Bemutatjuk azokat a vadállatokat, amelyeket ábrázoltak a pecséthengereken, és azokat a keveréklényeket, amelyek ezekből a vadállatokból tevődnek össze, és amelyek már a mitológia felé vezetnek minket. Így jutunk el a Babilóni teremtéseposzban említett dél-mezopotámiai mocsárvilághoz, ahol szerintük az istenek megszülettek.
Megismerhetjük az asztrális isteneiket is, a Napot, a Holdat, az Esthajnalcsillagot. És már a zodiákusnál is vagyunk, ami babilóni találmány, amely örökségként él tovább az európai kultúrkörben, és ehhez tartozik már Dürer metszete, amely segít az égi világ megértésében. A természeti istenek, elsődlegesen Adad a viharisten bemutatása után egy lakóházba jutunk, ahol a démonvilágot mutatjuk be, illetve a bajelhárító lényeket. A palotába belépve pedig géniuszokkal, isteni lényekkel találkozunk a nagy palotadomborműveken. Visszatérve Babilónba, Marduk főistent és a hozzárendelt sárkánykígyót ismerhetjük meg. A Bábel tornya toposz bemutatásához az ókori forrásokat követően németalföldi festményeket, majd 20. századi magyar festészeti és grafikai alkotásokat mutatunk be, amelyek elemzését Kulisz Diána, az ELTE BTK egyiptológus-művészettörténésze készítette el. És tartozik a kiállításhoz még egy részleg, ahol Babilónt a filmművészeti alkotásokon keresztül, illetve Pazuzut, a legismertebb démont a popkulturából vett példák által idézzük meg.
A transzcendencia mindenkit érdekel, és erről az időszakról van elég forrás, hogy az istenek világát bemutassuk. Hogy mit gondoltak Mezopotámiában a Holdról, milyennek látták a szeleket, azt itt meg lehet eleveníteni ábrázolásokkal vagy akár ráolvasásokkal. Kombináltuk a forrásokat. A legfontosabb tárgyak ehhez a pecséthengerek, de vannak amulettek is, szobrászati alkotások, és természetesen ékírásos agyagtáblák is.
A kiállítás műfajilag rendkívül színes, a tárgyak mellett vannak fotók, rajzok, festmények, de térképek és ásványok is, nagyon sokszínű az anyag, ami akár a gyerekeket is megfoghatja.
Igen, a műfaji sokszínűségre nagy gondot fordítottunk, ahogy hangsúlyt fektettünk a színekre, a fény-árnyék játékra is. A látogatók a kiállítással beléphetnek egy térbe, ami különleges a fényeivel. Amikor például a lakóházba bemegyünk, sötétebb lesz, ám a fényben megjelennek az amulettek, köztük a mezopotámiai démonvilág legismertebb alkotása, az ún. Pokolplakett. Pazuzu, a széldémon talán a démonvilág legfontosabb alakja, ő szerepel a legtöbbet a popkultúrában, egyébként a bejáratnál is ő fogad minket.
Erre a kiállításra gyerekekkel is el lehet menni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogadják majd a kisebbek, mi fogja meg őket. Nekik egyébként a rajzaimból kifestőkönyvet is készítettem magyarázatokkal, a saját gyerekeim ezt már ki is próbálták.
Te főként pecséthengereket tanulmányozol, és amit a vizsgálatuk során meglátsz, azt tanulmányban írod meg. Egy kiállítás már szélesebb közönségnek szól: vajon mennyire tükrözi a kutató eredeti koncepcióját?
Igen, volt egy koncepcióm, persze arra rá kellett jönnöm, hogy egy kiállításon sokan dolgozunk együtt, a külföldi kölcsönző gyűjteményektől, a múzeum grafikusán át a kiállításon a világításért felelő személyig, és a közreműködők valamennyien hozzáadnak valamit az eredeti koncepcióhoz. Ezt nem volt könnyű elfogadni. Sok volt a téma, amelyeket be kellett valahogy vezetni, és meg kellett találni azt a hangot, azt a műfajt, ami a látogatót segíti, hogy az egyik terem után kicsit okosabban lépjen a következőbe. Az „Istenek és démonok királysága” témát egy adott térben kellett életre kelteni, és az általa képviselt üzenetet a látogatók számára érthetővé tenni. Nagy kaland ez a kiállítás az életemben.
A kutatásaid inspiráltak a kiállítás megrendezésére. De mivel járult hozzá a tudományos munkádhoz a kiállítás?
Nemzetközi viszonylatban is nagy eredmény, hogy elkészült egy 500 oldalas kiállítási katalógus angol nyelven, aminek megvan a magyar verziója is. A kötet sok képet, sok rajzot tartalmaz, tulajdonképpen lefedi a kiállítást magát. De nyújt ennél többet is: 48 tanulmányt tartalmaz, amely 24 kutató tollából született, akik Bécs, Berlin, Budapest, Chicago, Leiden, London, München, New Haven, Párizs, Róma, Toronto, Varsó és Washington egyetemeinek és múzeumainak munkatársai. Az ő kézirataiknak köszönhető, hogy ez a kiállítási katalógus valóban nemzetközivé vált, és reméljük, hogy sikerült bemutatnunk az olvasóknak az ókori asszír es babilóni istenvilággal kapcsolatos legújabb kutatások sokszínűségét. A katalógus készítése nagy örömet okozott, itt teljességgel megvalósíthattam a koncepciómat, a résztvevők partnerek voltak ebben, és ezzel a munkával a kutatásom is gazdagodott.
A külföldi résztvevők egy része a Lendület keretében október 17-18-án egy műhelyszemináriumon vett részt, amelynek a Szépművészeti Múzeum és az ELTE BTK adott otthont. E rendezvény természetesen a kiállítás témakörével volt azonos.
Az időszaki kiállítás 2025. február 2-ig látogatható a Szépművészeti Múzeumban.
Fotó: Niederreiter Zoltán
Forrás: ELTE