Megtalálták Julianus barát elveszett magyarjait?

Az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoport kutatói, Németh Endre, Fehér Tibor és kutatótársai – köztük Klima László, az ELTE finnugristája – arra keresték a választ, milyen közös genetikai örökségünk van legközelebbi nyelvrokonainkkal, az obi-ugorokkal (másnéven a hantikkal és a manysikkal).

Egy 2013-as publikációjukban ki is mutatták, hogy apai ágon (vagyis az Y- kromoszóma örökítőanyagában) van olyan közös komponens, amely nem jelenik meg a környező közép-európai népek génjeiben. A kutatás következő lépcsőfoka annak meghatározása volt, hogy hol bukkan még fel ez a bizonyos közös komponens. Az így kapott adatokból ugyanis már arra vonatkozóan is következtetéseket lehet levonni, hogy mi történt az idők során az e géneket hordozó embercsoportokkal.

A kutatáshoz sikerült megnyerni Richard Willemset, az Észt Akadémia volt elnökét, és a most célkeresztbe került genetikai komponens vezető kutatóit, Siiri Rootsit, valamint Helen Postot. Az észt kutatók Eurázsia jelentős területeire kiterjedő saját adatbázissal és a legkorszerűbb laboratóriumi berendezésekkel rendelkeznek.

A térképen a korai magyarság feltételezett vándorlási útvonala látható régészeti adatokra alapozva. A sárga terület a manysi, a piros a hanti népcsoport mai elhelyezkedését jelzi. A nagyobb, áttetsző rózsaszínnel jelölt területen ősmagyar régészeti leleteket találtak, és nagyjából ide tehető a Julianus barát által említett Magna Hungaria. Forrás: Post et al.

A közös munka során 46 eurázsiai populációt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a korábban azonosított apai ágú közös genetikai komponens az obi-ugorok és a baskírok között fordul elő nagyobb arányban, ezen kívül megtalálható még a volgai tatárok és a magyarok között. Az eredmények pontos interpretációjához további kutatásokra van szükség, de valószínűnek látszik, hogy a Julianus barát által Magna Hungariában, a Volga-Urál vidéken megtalált magyarok genetikai nyomaira bukkanhattak a kutatók.

E népesség a baskírokba és a volgai tatárokba olvadhatott be. Úgy néz ki, hogy Magna Hungariában még sokkal magasabb lehetett az ugor eredetű elemek aránya a magyar génkészletben, mint a Kárpát-medencébe betelepült magyarság körében, és ez a szám az elmúlt viharos ezer év folyamán – a népességek keveredésével – tovább csökkent.

"Mostanában a régészeti kutatások is arra mutatnak, hogy

többen maradtak keleten, mint ahányan a Kárpát-medencébe betévedtek.

Ez a génkutatás is azt erősíti meg, hogy nem kis létszámú magyarság oldódott föl a Volga vidéki török népekben a tatárjárás után" – nyilatkozta Klima László docens, az ELTE Finnugor Tanszék vezetője, aki Türk Attilával, a PPKE Magyar Őstörténeti és Honfoglalás Kori Régészeti Tanszék vezetőjével nyelvészeti és régészeti konzulensként vettek részt az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoport genetikai kutatásában.

A Magyar Őstörténeti Témacsoportot 2012-ben hozták létre az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont belső munkatársai és az ország számos egyetemi és múzeumi kutatóhelyéről felkért külső szakértők. A kutatócsoport a magyarság Kárpát-medencei honfoglalását megelőző őseihez köthető sztyeppei lelőhelyekkel, a székely írás kérdéskörével, a bizánci–magyar kapcsolatok régészeti hagyatékával, valamint a legfrissebb embertani, etnosz- és államelméleti kutatások értelmezési lehetőségeivel foglalkozik.

A Scientific Reports-ban megjelent tanulmány itt olvasható.

Forrás: elte.hu