Még tart a nyári filmklub a Ruszisztikai Központban

Kira Kovalenko 2017-ben bemutatott „Szoficska” című filmje méltán került be Oroszország hat legjobb elsőfilmes alkotása közé, amelyeket 2017 végén egyszerre mutattak be az ország nagyvárosaiban az „Új fiatal film” program keretei között.
Kira Kovalenko nagyszerű tehetségnek ígérkezik. Vele kapcsolatban folyton elhangzik, hogy a karizmatikus Alekszandr Szokurov nalcsiki műhelyében nevelkedett és a mester jegyeit viseli magán első önálló filmje, de szerintem e nélkül az információ nélkül is figyelemre méltó alkotás a „Szoficska”. Nem csak ahhoz képest, hogy első film, és nem csak azért, mert kiütköznek rajta a szokurovi erények. Kovalenkonak sikerült a „Szoficská”-ban mélységes tragédiákról mesélni, anélkül, hogy a nézőnek is meg kellene szakadni a főhős cipelte terhek alatt. A film nem szentimentális, nem melodramatikus, nem vádló, nem haragos stb. – hanem szép, több értelemben is. Egyrészt konkrétan: a film egyik legnagyobb erénye a csodálatos operatőri munka, a másik pedig a színészi jelenlét, amit amatőr és félamatőr színészeknek köszönhetünk, no meg a kitűnő rendezői színészvezetésnek. Szép a film a történetmesélés szintjén is. Módjával ugyan, de örömnek, vidámságnak, megértésnek, tiszta kapcsolatoknak is jut hely a sok tragédia és emberi káosz közepette.
Nagyszerű irodalmi alapanyagot választott Kira Kovalenko. Fazil Iszkander abház származású író 1997-ben publikált „Szoficska” című kisregényét adaptálta filmvászonra. A művet Iszkander oroszul írta, a film viszont abházul szól szép abház szereplők szájából. Ez a megoldás is erősíti a film balladai hangulatát, hiszen segít abban, hogy ne a szavakra figyeljünk első sorban, hanem a metakommunikációra és a lényegi történésekre, érzésekre, döntésekre.
Érdemes megnézni a filmet és elolvasni a kisregényt. Ha esetleg nem tetszene, akkor is hozzá fog tenni valamit a bennünk lakozó emberségességhez.
Forrás: russtudies.hu