Madártávlat helyett mikrotörténet

Siklósi Zsuzsanna és munkatársai, Faragó Norbert, Dani János, Csedreki László, Kertész Zsófia, Szikszai Zita, Szilágyi Márton European Journal of Archaeology-ban megjelent tanulmányának a fókuszpontjában Rákóczifalva-Bivaly-tó 1/C, a Közép-Tisza-vidéken található, 2005 és 2007 között teljes egészében feltárt rézkori lelőhely áll. Itt egy nagyfelületű megelőző feltárás során egy rézkori település és a szomszédságában egy vele egykorú temető került elő. Ez a körülmény tette lehetővé, hogy összehasonlítsák azt, hogy az anyagi kultúra használata hogyan jelenik meg összetartozó, egyidejűleg használt, ám eltérő régészeti kontextusokban. A régészetben rendkívül ritka az ilyen szituáció, ezért jól megvilágítja egyrészt azt a módszertani problémát, mely a régészeti forrásanyag torzító hatását jelentheti azokban az esetekben, ahol csak települési vagy csak temetkezési adatokra támaszkodhatunk; másrészt az identitás reprezentációjának kontextusoktól nagyban függő sokszínűségét.

Az ősrégészeti kutatásokban gyakori makroregionális megközelítéssel ellentétben Siklósi Zsuzsanna és kutatócsoportja a rézkori közösség kutatása terén egy alulról, a legkisebb szociális egységtől, az egyéntől kezdve felfelé építkező módszertant követett. Így mellőzte az ősrégészeti kutatásokban általánosan, analitikai egységként használt régészeti kultúra fogalmát.

A tanulmány eredményei közül talán a legfontosabb, hogy olyan, az anyagi kultúra használatában megmutatkozó kettősséget sikerült megfigyelni, mely eddig példa nélküli a magyarországi kora rézkor kutatásában.

Az idő- és térbeli közelség ellenére a temető és település leletanyagában egyértelműen látható, hogy az egykori közösség a két különböző kontextusban mennyire más módokon használta a rendelkezésére álló anyagi kultúrát.

A településen minden jel arra mutat, hogy az a mindennapi élet színtere volt. A jó színvonalon elkészített, szépen díszített kerámia a háztartásokban folyó tevékenységekkel hozható összefüggésbe, a kerámiastílus (edényformák és bemélyített díszítések) jellemzői helyi hagyományokra utalnak. A településen nincs nyoma távolsági kapcsolatok meglétének, például hiányoznak a távolsági nyersanyagok helyi feldolgozásának bizonyítékai. A település leletanyaga nagyfokú homogenitást mutat, nem figyelhetők meg szociális, vagy egyéb különbségekre utaló jelek.

Ezzel szemben teljesen más képet mutatnak a településsel a radiokarbon adatok alapján egykorú temető leletei, ahol a távolsági nyersanyagokból készült sírmellékletek láthatóan fontos szerepet játszottak. Ilyenek a Kárpátoktól északkeletre előforduló ún. volhíniai kovából készült hosszú pattintott kőpengék, vagy a kémiai összetételük alapján a mai Szerbiából vagy Bulgáriából származó réztárgyak. A sírokban megjelenő aranycsüngők szintén fontos különbséget jelentenek a településhez képest, ahol nem csak arany, hanem réz nyomait sem találni. A temetőben megjelenő kerámiaedények stilisztikai vizsgálata is jelentős különbségeket mutatott a településhez képest.

A sírmellékletek alapján joggal feltételezzük egyének közötti szociális, társadalmi nemen, életkoron vagy rangon alapuló különbségek meglétét.

Központi eleme a temetőnek a nyugati sírcsoport közepén található szimbolikus, tehát mellékletekkel ellátott, de emberi maradványok nélküli sír. Az ebben megjelenő tárgyak leképezik a temetőt használó közösség távolsági kapcsolatait, hiszen az aranyon kívül minden ilyen nyersanyag megjelenik benne.

A telepen és temetőben feltárt leletanyag különbözősége tehát pontosan tükrözi azt a nagyfokú tudatosságot, mellyel ez a kora rézkori közösség két kontextusban eltérő anyagi kultúrával azonosította (identifikálta) magát. Az is egyértelmű, hogy e különbségek megfigyelését az a módszer tette lehetővé, amellyel a régészek a legkisebb szociális egységből (egyén) kiindulva, alulról felfelé építkezve modellezték az egykori közösség működését. Amennyiben a régészeti kultúrát, mint a priori társadalmi entitást elfogadva építették volna fel modelljüket, ezeket a különbségeket nem, vagy csak alig vették volna észre.

A Kari Publikációs Díjban részesült tanulmány itt olvasható.