Kósa Gábor
Pályázó neve: Kósa Gábor
Pályázázó intézete, tanszéke: Távol-keleti Intézet, Kínai Tanszék
Pályázat tárgyköre: előadás külföldi konferencián (regisztrációs díj és útiköltség)
Konferencia címe: Tenth Conference of the International Association of Manichaean Studies
Időpontja: 2022. augusztus 8-11.
Helyszíne: Aarhus
Az előadás címe: Revisiting Mānī’s Visit to India: A Buddhist interpretation of the Chinese painting ʻHagiography (3)’
Az IAMS (International Association of Manichaean Studies) által általában négyévente megrendezett konferencián a manicheizmus kutatói (pl. koptológusok, iranisták, turkológusok, sinológusok, művészettörténészek) vesznek részt. A manicheizmus kutatásának ez a központi és lényegében egyetlen nemzetközi fóruma, amelyen idén több mint 30 előadás hangzott el olyan kiemelkedő kutatóktól, mint például Iain Gardner (University of Sydney), Jason BeDuhn (Northern Arizona University), Eduard Iricinschi (Ruhr University Bochum), Erica Hunter (University of Cambridge), Abdurishid Yakup (Berlin-Brandenburg Academy of Sciences, Turfan Studies), Federico Dragoni (Leiden University), Iris Colditz (Ruhr University Bochum), Peter Zieme (Berlin-Brandenburg Academy of Sciences, Turfan Studies) vagy az IAMS elnöki székét betöltő és a konferenciát szervező Nils Arne Pedersen (Aarhus University).
Kósa Gábor előadásának témája egy olyan kínai manicheus festmény volt, mely elsőként egy 2016-os japán publikációban (Yamato Bunka 大和文華 129: 25–41) látott napvilágot, és amelyről az egyetlen azóta született írás ugyanennek a publikációnak az angol fordítása (Rivista degli Studi Orientali XCII/1-2: 209–230). A selyemfestmény (112.1 x 56.5 cm, 14. sz., japán magángyűjtemény, Tokyo) a Mānīról szóló öt hagiografikus festmény egyike és a vallásalapító 240-242-es indiai utazásának egy kevéssé ismert epizódját jeleníti meg, melynek során a manicheus narratíva szerint Mānī indiai aszkéták között térít. Előadásában Kósa Gábor a kopt Synaxeis-kódex egyik részletét hívta segítségül, hogy rámutasson a kép általános üzenetére, majd a kínai buddhista forrásokban szereplő aszkéta-leírások szövegkorpuszára támaszkodva az egyes jelenetekről kimutatta, hogy azok a korábbi feltételezéssel szemben nem egy-egy vallásnak (pl. zoroasztrizmusnak, buddhizmusnak) a képviselőit ábrázolják, hanem a középkori kínai buddhisták által elképzelt indiai aszkéták ruházatát, evési szokásait, tipikus lakhelyeit, illetve speciális gyakorlatait és vallási jellegű kultuszait mutatják be képi eszközökkel.