Kirándulás a leghűségesebb városban

2024. április 11-12-e között az ELTE BTK német nemzetiségi szakos tanár-, illetve BA-hallgatóiként lehetőségünk adódott ellátogatni Sopronba a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai karának nyelvtanára, Babai Zsófia, továbbá tanáraink, Hornyákné Dr. Huber Ágnes és Dr. Müller Márta jóvoltából. A kirándulás célja nemzetiségi ismereteink tapasztalatalapú bővítése volt, melynek során betekintést nyerhettünk a Nyugat-magyarországi németség nyelvébe és kultúrájába, valamint a német nemzetiségi köz- és felsőoktatási intézmények működésébe.

Megérkezésünk napján a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai kar Dékánja, Dr. habil. Varga László egyetemi docens úr köszöntött minket. Egy pár perces bemutatkozás után, a Dékán úr jókedvű és közvetlen stílusban bemutatta az egyetem történetét majd a Kar képzéseinek és a hallgatóknak nyújtott lehetőségek széles választékáról, a képzés felépítéséről kaptunk áttekintést. Megtudtuk, hogy az óvópedagógus-képzésre felvett hallgatókat már az első héten kiküldik az óvodákba gyakorlatra. Ezután felvázolta az egyetem előtt álló kihívásokat és célokat. Az egyetem fennállásának 125 éves jubileuma alkalmából éppen egy projekthetet szerveznek és erre nagyon sokat készülnek.

Végül az egyetemen lévő lehetőségekről, hallgatói életről és az egyetemi missziókról esett szó. Az egyetem számos kapcsolatot ápol más intézményekkel és remélik, hogy tovább tudják folytatni ezt a törekvést. A missziók közül az egyik legfontosabb számukra, hogy a határon túli magyar óvodapedagógusok munkáját is segítsék, illetve igyekeznek a hallgatók számára családias légkört fenntartani.

Miután meghallgattuk a Dékán úr előadását, az épület előtt Taschner Tamás idegenvezető várt minket. Ő születésétől fogva soproni lakos, a turizmus, a kultúra és a borászat a szakterülete. 60 perces német nyelvű idegenvezetése alatt számtalan kevésbé közismert adatot és érdekes történetet hallhattunk – a helyi német közösségről is. Többek között betekintést nyertünk a Bruckner család történetébe, a város egykori villamosvonal-hálózatába, a Zöld kő legendájába, illetve megtudtuk, hogy az „Ödenburg” és „Brennberg” településnevek honnan erednek, valamint miért is lett Sopron a “hűség városa”. Kedvet is kaptunk hozzá, hogy egyszer részt vegyünk a híres szezonális traktorbulik egyikén.

Este borkóstolóra voltunk hivatalosak, ahol a már feljebb említett Bruckner család pincészetének háromféle borát volt szerencsénk megkóstolni. Elsőként egy Irsai Olivér fehérbort próbálhattunk ki, ami édes jegyekkel rendelkezett és bodzás mellékízt véltünk felfedezni benne. Ezt követően egy kóstolót kaptunk tele finomságokkal: a tálon többek között különböző féle sajtok, szeletelt alma, olíva bogyók, valamint kenyérre kenhető tökmagos krém voltak. Folytatásul egy kékszőlő rozét ihattunk, ami fehérboros technikával készült. Ezt a bort még be nem érett szőlőből készítik, így átmenetet képvisel a fehér és a vörös bor között.   A tulajdonoshölgy a következőkben az ún. „Ponzichterek” vagy „Bohnenzüchterek”-ről mesélt. Így szólították becenevükön azokat a Nyugat-Magyarországon élő német származású embereket, akik a Fertő-tó mentén termesztették szőlőjüket és szüret után a városban, Sopronban, a lakóhelyüknél érleltek belőle kész terméket. Ezen a helyen a kékfrankos bor készítése volt tipikus. Végezetül egy Zweigelt vörösbort kóstolhattunk, ami a Kékfrankos és a Szentlőrinc borok ötvözetéből készült. A borkóstoló nagyon élménydús volt, hiszen a borok és harapnivalók mellett Sopron borászati kultúrtörténetébe is betekintést kaptunk.

Másnap, kirándulásunk zárásaként a Soproni Egyetem Lewinszky Anna Gyakorló Óvoda Aranykapu Tagóvodáját látogattuk meg. Az intézmény vezetője, Csikósné Czakó Franciska és a Ciróka csoport óvodapedagógusa, Pruzsinsky Réka a hospitálásunk után egy tartalmas előadással készültek és a tapasztalatainkat is meg tudtuk beszélni. A délelőtti óvodai foglalkozás sok szempontból rendhagyó volt számunkra. A gyerekek természetes viselkedését, az országban egyedülálló belga tükrös rendszer segítségével, zavartalanul tudtuk megfigyelni.

Ezenkívül megtapasztalhattuk a gyakorlatban is, hogyan zajlik a nemzetiségi német nyelvi - és kulturális nevelés. A német nyelv megjelent a mesemondás, a mondókázás, a játék, a torna, az ének és általánosan a mindennapi kommunikáció során. A foglalkozások célja – a pedagógusok elmondása alapján – a német nyelv megismertetése és megszerettetése a gyerekekkel. Az, hogy a gyerekek a nyelvet magát is magukba szívják, különös öröm az óvónőknek és szülőknek.

Az óvodát a folyamatos innováció jellemzi és nagy hangsúlyt fektetnek a környezeti nevelésre, mindamellett a hagyományok átörökítését is feladatuknak érzik. Az óvodából végül nem távoztunk üres kézzel. Egy dedikált példányt kapott az egyetemi könyvtár az óvoda és az egyetem együttműködéséből született kötetből, amely a “Was wir so gerne spielen” címet viseli és számos mondókát, dalt és játékot mutat be, ami nemcsak szakmabelieknek, hanem akár szülőknek is rendkívül hasznos lehet. Az óvodalátogatás sok hasznos szakmai tapasztalattal és számos kedves emlékkel gazdagított bennünket.

Végül tudással és élményekkel meggazdagodva szálltunk fel a Budapestre tartó vonatra. Köszönjük a lehetőséget, amely során nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztünk, valamint a HÖK pályázati támogatását, ami lehetővé tette a tanulmányi utunkat!

Beszámoló és képek: Bognár Krisztián, Faragó Dorottya, Nagy-Bato Petra-Ester, Oláh Boglárka, Orosz Réka, Rudnai Emma, Tatai Zsuzsanna, Zsuppán Viola