Kilenc évtized, kilenc professzor
A budapesti egyetemi néprajzi oktatás 1934-ben vette intézményes kezdetét, amikor Györffy István néprajztudós katedrát kapott a tudományszak oktatása céljából. Az általa alapított Egyetemi Néprajzi Intézet jogutódjaként mindmáig működik az ELTE Bölcsészettudományi Karának Néprajzi Intézete, amely évtizedeken keresztül és jelenleg is két tanszékkel (Folklore Tanszék, Tárgyi Néprajzi Tanszék) szolgálja a néprajztudomány utánpótlásképzését. Kilenc évtized alatt kilenc professzor és több tucatnyi oktató keze nyomán nemzedékek sora végzett itt, akik egyrészt a szakma derékhadát képezve egyetemeken, kutatóintézetekben, múzeumokban helyezkedtek el, másrészt etnográfus diplomával a szélesebb értelemben vett kulturális szcénában dolgoztak, szereztek érdemeket.
A néprajzi felsőoktatási képzőhelyek zászlóshajójának számító fővárosi egyetemi intézet a 90 éves jubileumot nagyszabású, egész napos rendezvény keretében ünnepelte meg, amely megemlékezést, konferenciát, pódiumbeszélgetést és alumnitalálkozót egyaránt magába foglalt. Erre meghívást kaptak a valaha, valamilyen formában itt tanuló egykori alumnusok, a társintézmények és társtanszékek képviselői és szélesebb szakmai közösség tagjai egyaránt. A rendezvényre előzetesen kétszázan regisztráltak, végül még ehhez képest is többen fordultak meg a nap során a BTK Kari Tanácstermében.
A rendezvény az Intézet egykori hallgatóiból és doktoranduszaiból erre az alkalomra összeállt népi énekkar előadásával indult. A népi énekművészi karrierjük különböző fokán álló, de már egytől-egyig (el)ismert ELTE-alumnus művészek (Bognár Szilvia, Enyedi Ágnes, Juhász Réka, Nádasdy Fanni, Sőregi Anna, Sturcz Noémi, Szabó Ágnes) az esemény apropójához válogatott köszöntőket adtak elő.
A megjelenteket Bartus Dávid, az ELTE BTK dékánja köszöntötte, aki bemutatta a néprajz szakos oktatás jelentőségét a kar szemszögéből. Külön kitért a néprajzi alapszak iránti érdeklődés örvendetes megnövekedésére az utóbbi bő évtizedben, amelynek következtében a szak már erős „középszak”-ként jellemezhető a kari közéletben.
Ezt követően a tudománytörténeti és helyzetfelmérő előadások következtek. Bárth Dániel intézetigazgató a kilenc évtizedes néprajzi oktatás sarokpontjait tekintette át, egyúttal – primer irattári dokumentumok felvillantásával – a további tudománytörténeti kutatások szükségességére figyelmeztetett.
A kutatómunka következő célja az egy évtized múlva esedékes centenárium méltó megünneplése. Mohay Tamás egyetemi tanár saját, sok évtizedes tapasztalataira alapozva tekintette át az elmúlt negyven év intézményi, személyi, oktatási és kutatási folyamatait. A jelenbe Bali János tanszékvezető révén érkeztünk, aki a mostani struktúra ismertetése mellett a 21. századi kihívásokra és az azokra adandó lehetséges válaszokra is kitért előadásában. Paládi-Kovács Attila akadémikus, professzor emeritus Györffy Istvánról és az intézetalapítás körülményeiről beszélt tudománytörténeti felszólalásában.
Ezt követték a társintézmények és társtanszékek köszöntései Kemecsi Lajos (Néprajzi Múzeum, Magyar Néprajzi Társaság), Balogh Balázs (HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet), Nagy Zoltán (PTE), Szabó Árpád Töhötöm (BBTE, Kolozsvár), Varga Sándor (SZTE), Nagy Éva (DE) és Molnár Ágnes (Miskolci Egyetem) jóvoltából. A délelőtti blokkot két korábbi, mára nyugállományú oktató, Küllős Imola és Hála József személyes hangú visszaemlékezése zárta.
A rendezvény délután egy konferencia-jellegű szekcióval folytatódott, ahol a Néprajz Intézet adjunktusai egy-egy hallgató bevonásával tartottak tudományos előadásokat. Eitler Ágnes Jánosi Kincsővel a terepmunka módszertanának újragondolásáról, Ilyefalvi Emese Híves Csongorral a gyűjtések archiválásáról és a készülő intézeti adatbázisról, Smid Bernadett Prajczer Zsófiával a történeti források folklorisztikai elemzéséről és az eredmények társadalmi hasznosulásáról, Vámos Gabriella Vancsa Boglárkával pedig a Kádár-korszak gyermekekre irányuló egészségnevelő gyakorlatáról beszélt. Az oktatók-hallgatók közös előadásai önmagukban hordozták a jövőbemutatás és szakmai utánpótlásnevelés intézeti törekvéseinek lenyomatát.
A délután nagy érdeklődésre számot tartó alumni-eseménye az a pódiumbeszélgetés volt, amelyen négy egykori néprajz szakos hallgató, mára más-más utat bejárt, szélesebb társadalmi körben ismert személyiség emlékezett vissza az ELTE-n töltött évekre, az akkori oktatókra, közösségi életre, valamint reflektáltak pályájuk további alakulására és az egyetemi indíttatás meghatározó szerepére.
A pódiumbeszélgetést Pataky Csilla, az ELTE Alumni Központ vezetője nyitotta meg, a moderátor szerepkörét Bali János egyetemi docens vállalta föl. A másfél órás beszélgetésen Bognár Szilvia népdalénekesnő, Borsos Balázs etnológus, akadémikus, Pócs Éva folklorista, professzor emeritus, valamint Rockenbauer Zoltán művészettörténész, politikus, korábbi kultuszminiszter őszintén és szubjektív módon idézte föl a 20. század második felének egyetemi-intézeti életét, a hallgatóság pedig nagy élvezettel hallgatta a generációk találkozásának e fölöttébb tanulságos és érdekfeszítő megnyilvánulását.
A rendezvény a Néprajzi Intézet könyvtárában zárult, amely e jeles évforduló alkalmából, az intézeti tanács kezdeményezésére és az ELTE BTK Kari Tanácsának támogatásával az első néprajzos professzorról felvette a Györffy István Könyvtár nevet. Az itt megtartott fogadás kötetlen alkamat nyújtott az öregdiákok találkozására, kollegiális és baráti eszmecserére egyaránt.
A rendezvény az ELTE Alumni támogatásával valósult meg.
Örök diákjait az ELTE Alma Mater visszavárja!
