Jeremiás arcai

Jeremiás próféta könyve, alakja és jövendölései arra ösztönözték a hellénisztikus kori zsidó szerzőket, hogy a szentírási próféciákat újraértelmezzék, kiegészítsék, és jellemzően koruk eseményeire, illetve az általuk közelinek vélt végső korra vonatkoztassák. E jelenség egyik korabeli irodalmi példája a qumráni 4-es barlangból előkerült és több, mint 220 töredékből rekonstruált Jeremiás apokrifon, amelyben Izrael babiloni fogság előtti történelmének a próféta nevében újra elbeszélt epizódjai előbb szükségszerűen Jeruzsálem babiloniak általi pusztulásához (i.e. 587/586) vezetnek, majd egy meghosszabbodott „fogsággal” és egy eszkhatologikus korszakkal érnek véget. Az előadásban főként az i.e. 1. századra datálható alkotás műfajának meghatározásával, az abban megfigyelhető interpretációs módszerrel és a szentírási kánonok korabeli képlékenységének kérdésével foglalkozunk.

Tamási Balázs történész, hebraista, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem egyetemi docense és könyvtárigazgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészettudományi karának rendszeres vendégoktatója. Főbb kutatási területei a qumráni szövegek, az ókori zsidó apokrifek, az angyalokkal kapcsolatos eszmék és a „történelemszemlélet” a hellénisztikus zsidó irodalomban.

A sorozat weboldala
Facebook csoport