In memoriam Urbán Aladár

„Urbán professzor úrnak személyes tapasztalata, hogy a történelemnek egy rövid szakasza a történészt éppúgy elhalmozza munkával, mint akár egy évszázad vizsgálata, kutatása. 1848, Batthyány gróf vagy az Egyesült Államok 19. századi története egy egész életre szóló elfoglaltságot adott számára, s az eredmények könyvekben, tanulmányokban jelentek meg. S természetesen az oktatásban is, hiszen hallgatók nemzedékei ismerkedtek meg a professzor úr kutatásaival, olvasmányélményeivel. S ha az ember visszanéz…. bizton elmondhatja: micsoda út! Hiszen csak maga a tanári pálya is több mint fél évszázad, 1952-ben indult. … Előadások, szemináriumok, kollokviumok, szigorlatok, államvizsgák tucatjai, a ranglétra végigjárása, értekezletek, és ki tudja, miminden fért még bele az életpályába 1929-től. S miközben kutatta, írta, tanította a történelmet, maga is sorsdöntő változásokat élt át, nem csupán hőse, hősei. S mégis, ha visszatekintünk, egy-egy pillanatnak tűnnek az évtizedek. … Aztán történelemmé váltak. A gyertyák fényében lehet, hogy az is felvillan, amire eddig nem gondolt az ember: beszélgetések, elfeledett találkozások, arcok, a vizsgák anekdotákká szelídült pillanatai, amelyeket soha nem lehet dokumentálni. pedig egyszer ezt is meg kell írni…” (Részletek Majoros István professzornak, az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék korábbi vezetőjének 2009-es írásából)