Ikrek anyanyelv-elsajátítása: középpontban a beszédfeldolgozás
A nyelv elsajátításának két alapvető tényezője a genetikai és a környezeti tényező. Mindkettő befolyással lehet például a nyelvfejlődés tempójára, az egyéni különbségek kialakulására, az egyes nyelvelsajátítási szakaszok minőségi és mennyiségi jellemzőire. Az ikerszületések aránya az utóbbi évtizedben (szerte a világon) erősen megnövekedett, ami önmagában is fontossá teszi, hogy a tudomány figyelemmel kísérje az ikrek nyelvi folyamatainak alakulását. Az ikergyermekek vizsgálata két szempontból is különösen fontos.
Egyrészt anyanyelvük elsajátítása nemegyszer sajátosan alakul éppen az ikerlét következtében, és ez mind a tudományos megismerés, mind a mindennapi élet, a gyermekek általános fejlődése szempontjából meghatározó. Másrészt az ikrek beszédének és beszédmegértésének kutatása kivételes lehetőséget nyújt a környezeti hatások elemzésére. Mit is jelent az, hogy a környezet befolyással van a nyelvelsajátításra? A gyermeket a születésétől érik a beszédingerek, a családtagok, rokonok, ismerősök beszédmódja, beszédszokásai, a gyermekhez intézett közlések mennyisége és különféle jellemzői, továbbá a gyermek tágabb környezete (bölcsőde, óvoda, iskola) is hatással van a nyelvelsajátításra.
Az ikrek helyzete sajátos. Egyrészt sosem egyedüliek, mint az elsőszülöttek, de még a testvérekhez sem hasonlíthatók, hiszen ők nem egykorúak.
Az ikrek nyelvelsajátítására a környezet másképpen hat, mivel a hozzájuk intézett közlések a legtöbbször mindkettőjüknek szólnak. A nemzetközi kutatások sokkal nagyobb mértékben foglalkoznak az ikergyermekek beszédprodukciójával, mint a beszédmegértésükkel; a magyar anyanyelvet elsajátító ikerpárok esetében pedig különösen szórványosak a vizsgálatok.
Gósy Mária, Bunta Ferenc és Pregitzer Márta kutatásukban tipikus fejlődésű magyar ikergyermekek beszédészlelési folyamatait elemezték, összehasonlítva tipikus fejlődésű nem ikergyermekekéivel. A keresztmetszeti kutatásban 384 adatközlő, 192 ikergyermek (96 ikerpár) és 192 nem iker vett részt ötévesektől 9 évesekig, öt korcsoportban. A gyermekekkel a GMP-diagnosztika négy tesztjét vették fel, amelyek eredményei a beszédészlelési mechanizmus négy meghatározó folyamatáról nyújtottak információt.
A tesztek során mesterséges előállítású egy szótagos szavakat, értelmetlen hangsorokat és zajban elhangzó, illetve kismértékben felgyorsított mondatokat kellett a gyermekeknek az elhangzás után azonnal megismételniük.
A válaszokat több szempontból elemezték, az adott észlelési folyamat működése és az életkor tekintetében mind az ikrek, mind a nem ikrek esetében, majd összevetették az ikrek és a nem ikrek adatait.
Az egypetéjű és a kétpetéjű ikrek eredményeiben nem volt különbség egyik tesztben sem. Hasonlóképpen nem találtak különbséget az ikergyermekek teljesítményében a tekintetben, hogy milyen születési súllyal jöttek a világra. A nem ikrek minden életkorban és minden részfolyamatban jobban teljesítettek, mint az ikergyermekek. Voltak olyan folyamatok és olyan életkori csoportok, ahol a különbségek nagyok volt, míg más esetekben jóval kisebbek. A különbségek csökkenése az idősebb korcsoportokra volt jellemző. Ez az eredmény arra utal, hogy az ikergyermekek csoportszinten mutatnak elmaradásokat, de jó ütemben fejlődnek, és – úgy tűnik – a folyamataik egyre inkább az életkorukban elvártak szerint alakulnak. Az eredmények arra is felhívták a figyelmet, hogy a tipikus fejlődésű, nem ikergyermekek esetében is tapasztaltak elmaradásokat az életkorukban elvárt teljesítményhez képest.
A kutatás gyakorlati haszna, hogy megerősítette azt, hogy a környezeti tényező hatással van az ikrek beszédfeldolgozási folyamataira, és hogy az elmaradások mielőbbi felismerése nagyon fontos. A gyermekek fejlesztése pedig minél korábban ajánlott, lehetőleg az iskolakezdést megelőzően.
Az ELTE BTK Kari Publikációs Díjában részesült tanulmány itt érhető el.