Horváthy Sára

Az idén 50. születésnapját ünneplő International Courtly Literature Society (ICLS) Kanadában, a vancouveri University of British Columbia kampuszon szervezte meg a szokásosan 3 évente tartandó kongresszusát. A nemzetközi társaság több ágazatra osztódik, és általam a magyar ág is képviselve volt. Öt napon át, több párhuzamos szekcióban, a világ számos pontjáról érkezett, pályakezdő vagy már nagy hírnévnek örvendő középkorász, akiknek az európai udvari irodalom a kutatási területe, cserélhetett eszmét a plenáris és egyéni előadásokon.

A társaság 17. kongresszusának tematikája az „udvari” melléknév újra gondolása volt („Redefining courtliness”). Kifejezetten olyan pályázatokat vártak, amelyek modern módszertannal közelítik meg ezt a régen kutatott témát. Ezért szívesen fogadták jelentkezési tervemet, melyben az udvari regények párbeszédeit beszédkontextus specifikusan kívántam elemezni, nyelvészeti eszközökkel, pontosabban a kommunikációs elmélettel.

Francia nyelven tartott előadásomat kb. 30-an hallgatták, és ami számomra megtisztelő volt, hogy olyan elismert középkorászok is jelen voltak, mint Alain Corbellari, Nathalie Koble, Vanessa Obry vagy Marion Uhlig, akiknek munkáit felhasználtam doktori disszertációmban és az azóta született tanulmányaimban. Bemutattam, hogyan lehet, az udvari regényekben fellelhető párbeszédeket nyelvi elemeit felhasználva felépíteni egy udvari etikettet. Hogyan szólított meg egy lovag egy hölgyet vagy egy királyt? Lehetett-e hely egy nemes úr vagy hölgy beszédében a haragnak és a szidalmazásnak? A legnagyobb érdeklődést a harmadik rész keltette, amikor a narrátor metalepsziseit (beavatkozásai a történetben) elemeztem, mint adekvát vagy inadekvát viselkedést az udvari regényben, amelyekben a szép és illő beszéd ugyanúgy a magatartás részét képezik, mint az öltözködés vagy az asztali szokások. Következtetésemmel, miszerint a narrátor igenis játszik ezekkel az illő elvárásokkal, és beavatkozásai során felborítja az elvárt és megszokott rendet, egyetértett a hallgatóság.

A nagy taps után, elismerő szavak és érdeklődő kérdések következtek. Igazán bíztató sikernek tartom, hogy Marion Uhlig, a középkori regényi metalepszisek nagy szakembere felajánlotta, hogy lépjünk kapcsolatba, további közös munkák érdekében. Alain Corbellari, az udvari irodalomelmélet egyik legnagyobb alakja elismerően vélekedett a nyelvészeti eszközök használatáról az irodalom elemzésére. Ezek a hozzászólások nagyon lelkesítő löketet adtak, hogy ezzel az elemzési módszerrel folytassam kutatásaimat. Fiatal francia kutatókkal, akik hozzám hasonló tanulmányi múlttal rendelkeznek (Classes Préparatoires majd Sorbonne Francia nyelv és irodalmi Tanszék) és hasonló lelkesedést mutatnak a középkor iránt, is volt lehetőségem beszélgetni. Úgy éreztem, hogy amikor hozzászólunk egymás előadásaihoz vagy a kávé szünet alatt visszatérünk egy-egy pontra, akkor tényleg építő jelleggel, mindenki a legjobb tudása szerint igyekszik segíteni a másikat, hogy a középkor közelebb kerüljön és érthetőbb legyen. Az idősebb, híres professzorok kifejezetten örültek a fiatal kutatók megjegyzéseinek. Ez is bizonyítja, hogy a régi történelmi témák megközelítése nem merev és igenis van mit kutatni ezen a területen.

A kiváló angol és francia nyelvű előadásokat kulturális események kisérték: lehetőségünk volt hallgatói idegenvezetéssel megtekinteni a hatalmas, 400 hektáros campus leghíresebb épületeit (pl. az Irving Barber könyvtárat, az Erdészeti és Faipari Mérnöki Iskola épületét, amely előtt egy székelykapu is ékeskedik). A több helyen is égbe nyúló színes totemek közelebb hozták hozzánk a helyi indián kultúrát, a musqueam törzs történetét, akiknek ősi földjén terül el az egyetem. Ugyanis ezt a területet a musqueam indiánok mindig is a tudás átadására és gyarapítására használták, így az egyetem létrehozásával a XX. század eleje óta ez a hagyomány a mai napig is tovább él.

A kedd este a régi zenéről szólt. A kongresszussal párhuzamosan zajlott ugyanis az Early Music Fesztivál. Egy torontói professzor Christine de Pizan XII. századi francia írónő verseiről tartott előadást, amelyhez 3 kiváló művész adott zenei aláfestést.

Péntek délután egy másik XII. századi francia írónőről, Marie de France-ról tudtunk beszélgetni egy filmvetítés után, a film készítőjével.

Két helyen is várható a kongresszuson elhangzott előadások megjelenése (a híres francia Garnier-Flammarion kiadónál egy kötet és az Encomia, a társaság interneten hozzáférhető újságában is lesz egy külön szám). Remélem, a sikeres előadásom is, az ELTE affiliációval, helyet kap ezekben, alátámasztva, hogy Magyarországon is lehet mély érdeklődéssel és lelkesedéssel ófrancia irodalommal és nyelvészettel foglalkozni nemzetközi szinten. Abban is bízom, hogy 3 év múlva részt vehetek a francia Montpellier-ben tervezett 18. Kongresszuson.

Összeségében egy élményekkel teli és tudományos előrelépésekben gazdag kongresszuson vehettem részt, közelebb kerülve a szakmám nemzetközileg elismert tekintélyeihez, új kapcsolatokat építve. A pandémia után, ez a 100%-ban helyszínen megtartott esemény igazán motiváló volt.