Horváthy Sára

2022.05.05.
Horváthy Sára

Pályázó neve: Horváthy Sára
Pályázázó intézete, tanszéke: Romanisztikai Intézet, Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszék
Pályázat tárgyköre: Előadás külföldi, nemzetközi konferencián


2022. május 5-6-án részt vettem mint előadó egy konferencián Belgiumban. A Liège-i egyetem (25.000 hallgató) Bölcsészettudományi kara szervezte doktoranduszok részére. A karon belül létezik egy „Transitions” (Átmenet) kutató csoport (kb. 40 hallgató tartozik ide, az alapszaktól a posztdokig), melynek interdiszciplináris irányzata figyelemre méltó. Itt minden bölcsész tudományág lehetőséget kap, az idejáró doktorandusz hallgatók mindennel foglalkozhatnak, amely a korai középkortól a 17. századig Európában, a keleti világban és Amerikában is fontosnak számított, bármely újlatin nyelvi témában. (Az órák franciául folynak).

A nemzetközi konferencia felhívása így hangzott: „Autentikust tetszett mondani?”. Hatodik alkalommal szerveztek ezen az egyetemen ilyen nemzetközi konferenciát, mindig más felhívással, kifejezetten doktoranduszoknak. Az összegyűlt társaság valóban nemzetközi volt, a 18 előadó között a helyieken kívül voltak franciák, több olasz, egy spanyol, egy lengyel és én. Felemelő volt ifjúságuk és lelkesedésük, témájukba elmélyült kutatási szándékuk és mindemellett széles érdeklődésük, nyitottságuk, egymásnak segítő szándékuk.

Az előadások franciául és angolul hangzottak el, és olyan széles történelmi és földrajzi témakörökkel foglalkoztak, mint a XII. századi alapító okiratok hamisítása, a XIII. századi krónikák történelmi valósága, a XV. századi oszmán selymek szövési technikája, egy XVI. századi olasz zenész kutatásai az ókori zenéről, egy XVII. századi párizsi képkereskedő pereskedése, vagy egy mai francia nemzeti park törekvése a középkori állapotok visszaállítására. Az első nap végén egy francia egyetemről érkezett művészettörténész tartott plenáris előadást a múzeumok gipsz önteteiről. Nagy hangsúlyt kapott az alkalmazott kutatási módszertan. A vezérfonal mindig az igazsághoz, a valósághoz való viszony volt, a hamisítvánnyal, a másolattal, a plágiummal és a hazugsággal szemben. Így a saját doktori disszertációm részeként kiragadott, irodalmi és nyelvészeti kutatásom a középkori verses regények narrátoráról, aki folyamatosan elbeszélése igazságáról és valóságáról igyekszik meggyőzni az olvasót/hallgatót, is tudta sikeresen gazdagítani e két napot.
Témám keresztezi a narratológiát, a nyelvészetet és az irodalmat, és egy nagyon modern, még kifejlesztés alatt álló módszert használ fel, a magyar körökben még ismeretlen „linguistique énonciative”-ot (melynek a „kijelentési nyelvészet” kifejezést javaslom fordításként). E módszer szerint a mindenkori irodalmi szövegeket lehet nyelvi eszközökkel elemezni, csak figyelembe kell venni a korspecifikus tényezőket. Meglepetésemre itt se hallottak még nagyon erről a főleg Franciaországban elterjedt, irodalmi és nyelvi módszertanról.

Előadásom után többen megkerestek elérhetőséget kérni, jelezve, hogy ők is hasonló témával foglalkoznak (csak nem regényekben, hanem krónikákban vagy színi előadásokban) és küldenek anyagot (meg is érkezett egy velencei doktorandusz által javasolt olasz cikk a középkori másoló scriptorról), vagy az előbb említett kijelentési nyelvészeti módszerről szeretnének szakirodalmat kérni. Én is tudtam segíteni irodalmi témában, cikkeket javasolva, de saját utazásaim is lehetővé tették, hogy Dél-Amerikai (a bolíviai jezsuita missziókról) és lettországi (a Sigulda városban található Gutman barlang falifirkáiról) tapasztalataimat is megosszam.

Az előadáskészítésről is tanultam: hogyan emeljek ki bizonyos elemeket vetített szövegben. (Ennek az átláthatóságában viszont sokat segített a 3x2m-es vetítővászon.)

Csütörtök este minden előadót meghívtak étterembe, ahol a kávészünetek alatt elkezdett szakmai tapasztalatcserék folytatódhattak, miközben a helyi gasztronómiai élmények még kellemesebbé tették ottlétünket.
Az ELTE munkatársai által lefoglalt hangulatos szállodából nagyon könnyen eljutottam a város minden pontjára, a vasútállomás 15 percre, az egyetem épülete pedig 12 percre volt gyalog.

Letölthető beszámoló