Homérosz a klasszicizmus idején

A délutáni előadás alaptézise szerint Homérosz 18. századi újrafelfedezése az Íliász angol nyelvű fordításainak köszönhető, melyek eredetüktől függetlenül nagyon gyorsan népszerűvé váltak. Az egyik fordítás Alexander Pope, a másik pedig John Flaxman nevéhez fűződik. William Fitzgerald azokat a megközelítéseket mutatja be, amelyeket a fordítók is követtek, illetve rámutat a fordítások során felmerülő kérdésekre is.

Az NKFI FK 128492 számú, Az antik líra határterületei című pályázat keretében William Fitzgerald az előadás napjának délelőttjén 10:30-tól Seneca drámáinak lírai elemeiről tart szemináriumot MA- és PhD-hallgatók, valamint oktató és kutató kollégák számára. A részvétel feltétele az angol és a latin nyelv ismerete, valamint az előzetes jelentkezés. A fenti előadáson való részvételhez nem szükséges előzetes regisztráció.

Classicism and the Quest for Homer: Alexander Pope and John Flaxman

The eighteenth-century rediscovery of Homer inspired two English ‘translations’ of the Iliad which were both enormously popular and influential beyond their place of origin. Alexander Pope’s translation of the Iliad (1715–1720) into rhyming couplets and John Flaxman’s engraved outline drawings (1793) represent two starkly different approaches to making Homer present. They were produced on either side of the revolution in taste and in the understanding of Greek antiquity inaugurated by Johann Joachim Winckelmann (1717–1768). August Wilhelm Schlegel remarked that Flaxman had made a ‘backtranslation from Pope’s travesty to the genuinely Greek and heroic’. But Flaxman’s outlines are each accompanied by a quotation from Pope’s translation which reframes Pope’s poetry for a different aesthetic purpose. In this paper I will consider the different approaches to the ‘simplicity’, ‘nobility’ and antiquity of Homer that these ‘translations’ pursue and the questions about classicism and its media that they raise.

Facebook
Plakát