Hogyan alakult ki a tejcukor tolerancia Európában?

2022.08.03.
Hogyan alakult ki a tejcukor tolerancia Európában?
Az ELTE Régészettudomány Intézetének három munkatársa, Anders Alexandra, Raczky Pál és Sebők Katalin is közreműködtek a Nature-ben megjelent kutatáshoz, mely szerint éhínség és betegségek vezethettek a laktóztolerancia megjelenéséhez.

Jól ismert tény, hogy vannak emberek – a világ népességének közel kétharmada tartozik ebbe a csoportba – akiknél a tej fogyasztása kellemetlen tünetekkel jár. Ők felnőtt korban már nem képesek megemészteni a tejcukrot és ez okozza panaszaikat. A tejcukor lebontásáért egy gén felel, mely körülbelül 10 ezer éve van velünk, mióta Anatólia területéről a tej és tejtermékek fogyasztása széles körben elterjedt. Európát a Kr. e. V. évezredben érte el ez a folyamat.

Mostanáig az volt a tudományos konszenzus, hogy a laktóz-tolerancia, azaz a tejcukor megemésztésének genetikai képessége azért alakult ki, mert ez tette lehetővé számunkra, hogy több tejet és tejterméket fogyaszthassunk. Ezzel ez extra élelemforrással jelentős előnyhöz jutottak azok a közösségek, akik így tudták táplálkozásukat kiegészíteni. Azonban a legújabb kutatások megváltoztatták ezt a képet – ahogyan azt a 2022 júliusában megjelent Nature tanulmányban olvashatjuk.

A tejfelhasználás regionális eltérései az őskori Európában

A Bristoli Egyetem és a University College London (UCL) tudósai által irányított, mintegy 20 ország munkatársaiból álló kutatócsoport a kérdést komplex módon kezelte. Feltérképezték az elmúlt 9000 év tejfogyasztási szokásait, felhasználták az Egyesült Királyság Biobankjának jelen népesség tejfogyasztási szokásaira vonatkozó információit, s ezeket összevetették az ősi DNSből kinyert adatokkal, a radiokarbon kormeghatározásokkal valamint a régészeti információkkal, új számítógépes modellezési technikákat alkalmazva. Így a korábbiaktól eltérő történetet ismerhettünk meg:

a laktóztolerancia kialakulása az éhínségek és a kórokozóknak való kitettséggel magyarázható.

A tejfogyasztási szokások feltérképezéséhez 554 lelőhelyről mintegy 7000 olyan, régészeti feltárásokból származó edénytöredéket vizsgáltak meg Richard P. Evershed vezetésével, melyek belsejéből ki lehetett mutatni a felszívódott tejzsírok jelenlétét. A kutatásokban magyarországi régészek is részt vettek: Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetét Anders Alexandra, Sebők Katalin és Raczky Pál képviselte. Nekik köszönhetően három, az újkőkor (Kr. e. 5450–5050) megismerése szempontjából kulcsfontosságú lelőhelyről – Polgár-Ferenci-hát, Polgár-Csőszhalom, Öcsöd-Kováshalom – származó minták is bekerültek a tanulmányba.

Edénytöredékekben talált tejzsírmaradványok földrajzi és időbeli eloszlása

A kutatás következő lépéseként a University College London (UCL), Mark G. Thomas által vezetett kutatói több mint 1700 őskori egyéntől származó, közölt ősi DNS-szekvencia alapján egy adatbázist állítottak össze a laktáz (azaz a laktózt bontó enzim)-perzisztencia genetikai változatának jelenlétéről vagy hiányáról. A genetikai variáns először körülbelül 5000 évvel ezelőtti mintákban jelentkezett, majd 3000 évvel ezelőtt már számottevő gyakorisággal fordult elő és ma is nagyon elterjedt. Ezután a csapat új statisztikai megközelítést dolgozott ki annak vizsgálatára, hogy a tejfogyasztás időbeli változásai mennyire magyarázzák a laktáz-perzisztencia természetes szelekcióját. Figyelemre méltó módon nem találtak összefüggést, azaz ez nem ad magyarázatot a tejcukor tolerancia széleskörű elterjedésére. Akkor mégis mi okozhatta ezt? A kutatócsoport az alábbi magyarázatot is elképzelhetőnek tartja:

A Egyesült Királyság Biobankjának adatai alapján kiderült, hogy

nincs összefüggés a laktóz-tolerancia és a tejfogyasztási szokások között,

azaz a tejcukrot nem tolerálók is különösebb gond nélkül és szívesen fogyasztják a tejtermékeket és feltételezhetően az őskorban is ez volt a helyzet. A kellemetlenség akkor válik igazi gonddá, ha az általános egészségi állapotot más körülmények is befolyásolják, azaz pl. éhínségek, járványok idején. A hasmenéstől legyengült emberek könnyebben fertőződhetnek meg, száradhatnak ki extrém helyzetben és ez halálukhoz is vezethet, különösen nagyobb településeken, sűrűn lakott helyeken. Ilyen helyzeteket a tejcukrot toleráló emberek nagyobb valószínűséggel éltek túl és esélyt kaptak arra, hogy génjeiket tovább örökítsék további generációknak.

A friss kutatási következtetések azt is jól példázzák, hogy a régészet eredményei segítségünkre lehetnek olyan hétköznapi dolgok pontosabb megértésében is, mint amilyen például egy pohár tej elfogyasztása után jelentkező hasfájás.

Teljes cikk
Röviden az eredményekről

Képek forrása: Evershed et al. 2022