Hangtani kölcsönhatások: zöngésség idegennyelv-elsajátítás során
Az idegennyelv-elsajátítás során a nyelvtanulónak számos kihívással kell szembenéznie. Az egyik ezek között az, hogy a tanuló anyanyelve bizony rendkívül erős hatással bír arra nézve, hogy a második nyelv kiejtése mennyire pontosan sajátítható el. Ha valaki egy harmadik nyelvet is tanul, akkor felmerül a második idegennyelv befolyásoló hatása is. A tanulmány fókuszában ezek a lehetséges nyelvi hatások állnak a harmadik nyelv elsajátítása során.
A vizsgált három nyelv közötti hasonlóságok és különbözőségek pozitív és negatív hatással lehetnek a harmadik nyelv elsajátítására (elősegíthetik, illetve hátráltathatják a sikeres elsajátítást). A magyarban például megfigyelhető a zöngésségi hasonulás jelensége. Ez azt jelenti, hogy ha két zörejhang kerül egymás mellé, akkor nem különbözhetnek zöngésség tekintetében, azaz például mindkettőnek zöngésnek kell lenni, ez így van szavakban (pl. [zb]: üzbég; részben) és két szó között is (pl. [zb]: lesz bor). A spanyol ebből a szempontból hasonlít a magyarra, itt is találkozunk ezzel a jelenséggel, igaz, csak olyan nyelvjárásokban, ahol az [s] hang megmarad szótagvégi pozícióban: pl. esbelto ’sovány’, es bueno ’ez jó’ – mindkét szóban az s kiejtése [z]. Az angolban azonban nincs ilyen zöngésségi hasonulás, pl. a baseball szóban az s zöngétlen [s]. Feltehető tehát, hogy amikor háromnyelvűek angolul beszélnek, a magyar és a spanyol hatására a baseball szóban az s zöngés lesz [z]. A spanyolban az s nemcsak zörejhangok, hanem zengőhangok előtt is megvalósulhat [z]-ként, pl. isla ’sziget’, es largo ’ez hosszú’. Sem a magyarban, sem az angolban nincs zengőhangok előtti zöngésedés. A magyar és a spanyol ún. zöngenyelv: zöngésségi hasonulás működik bennük, és a zörejhangok zönge szerinti oppozícióban állnak. Az angol azonban ún. hehező nyelv, ahol az oppozíció alapja a zárhangok esetében nem a zönge, hanem a zöngekezdési idő hossza: a ’zöngétlenek’ esetében ez az idő viszonlyag hosszú (80 ms feletti). A magyarban és a spanyolban ez sokkal rövidebb (0–40 ms közötti).
Kísérletes vizsgálataikban Bárkányi és G. Kiss azt találták, hogy általánoságban a magyar anyenyelvűek haladó szintű angol és spanyol beszédében is a magyar hasonulási mintát követték.
Ez az angol esetében negatív hatás, hiszen az angolban nincs zöngésségi hasonulás. Ez az eredmény viszonylag meglepő, mert a vizsgálat résztvevői haladó szintő angol beszélők voltak. Mindez azt sugallja, hogy a fonológiai jelenségeken belül az ún. dinamikus, hasonulási folyamatokat rendkívül nehéz levetkőzni az idegennyelv-tanulás során.
A kísérlet résztvevőinek többsége a spanyol zöngehang előtti s-zöngésítést sem sajátította el, ebből a szempontból ismét felmerül az anyanyelv és az angol hatása, hiszen egyik nyelv hangrendszerének sem része ez a jelenség. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy olyan spanyol szavakban sem zöngésítettek, amelyekben a kiejtés zöngés [z] mindkét nyelvben (pl. kozmosz/cosmos; plazma/plasma). Ezért felmerül a beszédészlelés szerepe. A szerzők percepciós vizsgálatai azt mutatták, hogy a nyelvtanulók nagy általánoságban nem észlelték a spanyol zöngés [z]-t zengőhangok előtt. Ennek alapján amelett érvelnek, hogy a percepció hiánya azzal jár, hogy a beszédprodukcióban sem jelenik meg a spanyol zengőhang előtti s-zöngésítés. A percepció hiányát azzal magyarázzák, hogy a spanyolban a jelenség variabilis (a magyarban kötelező folyamat), és nincs a nyelvi rendszerben [s]–[z] oppozíció, így a [z] jelenléte korlátozott, illetve ez a jelenség a világ nyelveiben is ritka, „jelölt”, így a nyelvtanulók számára kevés bizonyíték van a jelenlétére.
G. Kiss– Bárkányi tanulmánya rámutat az egyéni mintázatok különbségének fontosságára is.
Annak ellenére, hogy a résztvevők kora, nyelvi szintje hasonló volt, a zöngésségi folyamatok elsajátítása alapján több tanulói alcsoport állítható fel: azok, akik elsajátították az idegennyelvi mintát, azok, akik egyértelműen nem, de találtak bizonyítékokat arra is, hogy több köztes csoport is létezik: pl. a zöngekezdési idő a magyar és az angol értékek között volt bizonyos tanulók beszédében, ami arra utal, hogy az elsajátítás folyamata még zajlik, az anyanyelvtől kezd elszakadni, de még nem érte el az idegennyelvben található értékeket. A tanulmány azt is kimutatta, hogy a nyelvi produkció és észlelés között különbséget kell tenni, mert voltak olyan beszélők, akik ugyan észlelték a hangtani folyamatot, de a beszédükben mégsem produkálták azt.
Végül a tanulmány egyik fontos eredménye az ún. metafonológiai tudás és a percepció–produkció kapcsolatát érinti.
A szerzők erős korrelációt találtak a metafonológiai tudás és az idegennyelvben található zöngésségi folyamat észlelése között. Például, ha valaki többet tud a nyelvekről és a kiejtésről, jobban is fogja hallani a nyelvek közötti különbségeket, de innen még hosszú az út az adott idegennyelvben található kiejtésig, még haladó nyelvtanulók számára is.
A tanulmányt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatta (projekt száma: K142498, projekt címe: „Laringális mintázatok a szinkróniában és a diakróniában”).