Fájdalmas élet után örök megnyugvás?

A tanulmány a németországi őskori kronológia szerint a fiatal neolitikum időszakába tartozó, az i.e. 5. évezred második felére keltezhető, Alsó-Bajorországban és Felső-Ausztriában megjelenő Münchshöfen-kultúra egyik lelőhelyén előkerült temetkezéseivel foglalkozik. Ugyan formális temetők nem ismertek, de számos Münchshöfen településen elsődleges, másodlagos és részleges temetkezések kerültek elő ebből az időszakból. Riedling-Oberpiebing lelőhelye több ok miatt egyedülálló a korszak kutatásában, részben az itt előkerült árokrendszerek miatt, részben azért, mert a lelőhelyen feltárt 39 egyén az eddig egy lelőhelyről ismert legnagyobb számú emberi maradványt jelenti.

A lelőhelyen négy módja volt a halottak földbe helyezésének. Ezek a szabályos temetkezések melléklettel ellátva, a melléklet nélküli szabályos temetkezések, a részleges vagy szétszórt emberi részekből álló együttesek, és a nagyon szabálytalanul sírba tett, vagy kifejezetten durva elhelyezést, bedobást sugalló pozícióban elföldelt egyének.

A tanulmány célja az emberi csontok stabilizotópos (stroncium, szén és nitrogénizotópos) vizsgálata alapján az eltemetett egyének mobilitási mintázatainak és étrendi szokásainak feltárása volt.

Az embercsontok antropológiai elemzése fényt derített több tényre, így például, hogy bár az elhunytak életkora a perinatális (születés ideje előtti vagy utáni rövid időszak) kortól az ötven éves korig szóródik, a legtöbb eltemetett 20-30 éves kora között hunyt el. Ez nem felel meg egy őskori közösség legvalószínűbb korfájának, így bizonyosan valamilyen szempontok szerint kiválasztották őket a temetésre.

Egészségi állapotuk változó, inkább rossz volt, többségük csontozatán patológiai elváltozások voltak észlelhetők,

többek között fogszuvasodás, csonthártyagyulladás, vashiányos vérszegénység okozta elváltozás és elváltozások a fogzománcon. Utóbbi kettő ún. hiánybetegség, melyek kiegyensúlyozatlan étrend miatt alakulhatnak ki.

A csontok rossz megtartása miatt a 39 egyénből összesen 27 csont-, és 20 fogmintát sikerült venni. A mobilitási mintázatok megismerésére használt stronciumizotópos elemzések eredménye a következő volt: a húsz, értékelhető mintát adó egyén közül 9 nem helyi születésű volt, gyerekkorukban érkeztek a lelőhelyre, illetve annak tágabb környezetébe, a Duna ártéri síkságára, a Gäubodenre. A nem helyiek születési helyének meghatározása ugyan nehézségekbe ütközik a lelőhely tágabb környezetének hiányos stronciumizotópos adatai miatt, de valószínűsíthető, hogy a Duna túlpartjáról, a Bajor-erdő hegyvidékéről érkezhettek.

Az étrend meghatározására alkalmas stabilizotópok kinyerésére 12 minta volt alkalmas. Az eredmények szerint az eltemetett egyének étrendje meglehetősen különböző volt. Általánosságban elmondható, hogy változatos volt az étrend, mely mind növényi, mint állati eredetű táplálékot magában foglalt. A hús jórészt háziasított állatokból (főleg marha és sertés) származott, a növényi alapanyagok pedig gabonafélék és hüvelyesek voltak.

Az eltemetett férfiak és nők húsfogyasztási szokásai, vagy inkább a húshoz való hozzáférés lehetősége azonban eltérő volt.

A férfiak főleg húsokból vittek be fehérjét, a nők nagyobb arányban fogyasztottak növényi táplálékot. Kivételként egy fiatal fiú szinte vegetáriánus étrenden élt, egy nő pedig főleg halat fogyasztott.

A tanulmány megállapításai alapján a Riedlingen eltemetetteket nem származási helyük, esetleg az étrendből kimutatható szociális különbségek alapján választotta ki közösségük arra, hogy a körárok egyes szakaszaiba, vagy egyéb telepobjektumokba helyezzék őket örök nyugalomra. Helyieket és messziről jötteket is földbe helyeztek, valamint az étrendi szokások tekintetében sem tapasztalhattunk egyértelmű mintázatot. Két lehetséges megoldást javasoltunk a kiválasztási folyamat mögött meghúzódó szellemi háttérre. Az egyik hogy az eltemetettek a közösségen belül valamilyen szociális egységbe, csoportba tartoztak, mely származási helytől és étrendtől független volt. A másik, hogy az eltemetést éppen különböző, a halál idejével és módjával összefüggő okok váltották ki, hiszen ezek az egyének jórészt fiatalon, különböző betegségektől sújtva haltak meg.

A Kari Publikációs Díjban részesült tanulmány itt érhető el.

Perutka, A. - Schreil, F. - Hofmann,D. - Szilágyi, M. - Ewersen, J. - Husty, L. - Sarkady, C. –Grupe, G.: Conspicuous burials in a Neolithic enclosure at Riedling (Bavaria, Germany): A selection of individuals? JOURNAL OF ARCHAEOLOGICAL SCIENCE: REPORTS Vol. 39 (October 2021) p. 103154 Paper: 103154

Borítókép: ArcTron, unpubl.