Elhunyt Frank Tibor

Frank Tibor 1948-ban született Budapesten. Oktatói munkáját 1971-ben kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1973-ban, az akkori Angol Nyelv és Irodalom Tanszéken meghonosította az angol nyelvű, brit és amerikai szakirodalmon alapuló történeti szakképzést. A magyar felsőoktatásban ez akkor egyedülálló volt, és előrevetítette a több évtizeddel később elterjedő multi- és interdiszciplináris egyetemi alapképzési formákat a nyelvszakokon. 1991-től amerikai történelmet tanított. 1992–94 között az Amerikanisztika Tanszék vezetője, majd 1994-ben, nemzetközi tapasztalatok nyomán jelenlegi intézeti formánk kezdeményezője, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének alapítója és első igazgatója (1994–2001) volt. 1997-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 2006 és 2014 között újra az Intézet igazgatója volt.

Az igazgatóság hosszú évei alatt tanár kollégáink gyakran tapasztalták és megjegyezték magas műveltséggel vegyülő sugárzó humánumát, szinte bármilyen feszültséget feloldani képes finom humorát és emellett hatékony gyakorlatiasságát. 2000-től az Amerikanisztika PhD program alapító vezetője, 2014-től a Történettudományi Doktori Iskola törzstagja volt. Az ELTE Angol-Amerikai Intézete mellett az ELTE Történeti Intézetében is rendszeresen oktatott. 

1998-ban szerezte meg az MTA doktora címet. A Magyar Tudományos Akadémia 2013-ban levelező, 2019-ben pedig rendes tagjává választotta. 

Frank professzor úr elsősorban politika- és társadalomtörténetet tanított, de nem szűk értelemben. Lépést tartott a történettudomány 1990 után egyre gyakoribb és merészebb interdiszciplináris fordulataival, gyakran meg is előzte azokat, például a prozopográfiai módszer elsők közötti alkalmazásával a kivándorlás kutatásban. Sokféle kurzusa között szerepelt a brit és amerikai társadalom, az amerikai bevándorlás, a magyar kivándorlás, az amerikai külpolitika, a társadalmi elitek és a multikulturalizmus vizsgálata, az amerikai historiográfia, illetve az Európai Unió története. Bár egyetemi kurzusai között nem szerepelt a téma, Frank Tibor az európai zenetörténet magasfokú ismerője és művelője is volt. Utolsó monográfiája: Szalonvilág – A polgári érintkezés modernizálódása a 19. században (Rózsavölgyi és Társa, 2020) a művelődés- és az ún. miliőtörténet újszerű eszközeinek használata mellett a zene és társadalom kapcsolatait tárja fel a gyorsan modernizálódó Európában.

Frank Tibor iskolateremtő tanár volt: hallgatói kiemelték azt a ritka szuggesztív erőt, magyarázó képességet, aminek hatására az újonnan érkezett, frissen érettségizett diákokat szinte észrevétlenül oltotta be számukra addig távoli világok, kultúrák, idők, személyiségek, történelmek, fogalmak megismerésének, megértésének vágyával, a könyvek szeretetével, a pontos források használatának tiszteletével és igényével. Az egyetemi diploma megszerzése után számos tanítványa tért vissza tanulmányaihoz, hogy vezetésével a PhD-fokozat megszerzésén dolgozzanak. Több tucat magyar és nemzetközi tanítványát indította el tudományos pályán, akik ma már szinte minden nagyobb magyar és több külföldi egyetem oktatói között ott vannak. Tanítványai 2004-ben volt tanáruk által szerkesztett tanulmánykötettel fejezték ki tiszteletüket (Angliától Nagy-Britanniáig – Magyar kutatók tanulmányai a brit történelemről, Frank Tibor (szerk.), Gondolat Kiadói Kör, 2004.).

Ugyancsak a Gondolat Kiadónál 2004 óta szerkesztett egyetemes történeti sorozatával is elsősorban fiatal pályatársainak bemutatkozásához teremtett fórumot, és ezt a célt igyekezett elérni a Századok c. történeti folyóirat főszerkesztőjeként is. 2016-ban elnyerte az ELTE oktatóinak és kutatóinak kiemelkedő teljesítményét elismerő rektori kiválósági különdíjat. Frank Tibor 2018 óta professor emeritusként dolgozott az ELTE Angol-Amerikai Intézetében.

Frank professzor úr kiterjedt nemzetközi tudományos tevékenységet végzett. Fulbright vendégprofesszorként tanított a University of California Santa Barbara-i campusán (UCSB) és a UCLA-n (Los Angeles) 1988-tól 1990-ig, majd NEH Distinguished Visiting Professorként oktatott a University of Nevada-Reno egyetemen (1990–91). 1988 és 1997 között a nyári szemeszterekben a UCSB-n tanított és 1994-ben létrehozta itt a „The New Europe” programot, melyet 1997-ig vezetett. Rendszeresen tanított kelet-közép-európai és magyar történelmet, előbb a University of California Education Abroad Program-jában Budapesten (1992–2008), és 1999-től az IES Abroad Vienna amerikai hallgatóinak Bécsben.

Történész vendégprofesszorként többször tanított a New York-i Columbia Egyetemen (2001, 2007, 2010). 2002-ben Németországban Humboldt-díjat kapott, melynek révén 2003-tól egy éven át a berlini Max-Planck-Institut für Wissenschaftsgeschichte vendégkutatója volt. Több mint száz hazai és nemzetközi konferencián tartott előadást, Magyarországon kívül többek között Ausztriában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Hollandiában, Kanadában, Koreában, Nagy-Britanniában, Németországban, Olaszországban és Szlovákiában. 

Kutatási eredményei közül kiemelkednek azok, melyeket a transzatlanti migráció, ezen belül a magyar kivándorlás történetének vizsgálatával ért el. Számos monográfiát írt, több mint 25 gyűjteményes kötetet szerkesztett, mintegy 390 tudományos közleménye tizenkét országban, a magyaron kívül elsősorban angolul, németül és japán nyelven jelent meg. 

A Magyar Történelmi Társulat alelnöke volt 2007-től 2015-ig, majd 2014-ben főszerkesztője lett a Társulat központi lapjának, a Századoknak. Főszerkesztőként kívül-belül korszerűsítette és jelentősen átalakította a lapot, új és hatékony felelős szerkesztőt állított munkába, újjászervezte a szerkesztőséget, a szerkesztőbizottságot, nemzetközi tanácsadó testületet hívott életre, valamint megszervezte a folyóirat 150 éves jubileumi ünnepségét és az ünnepi számokat.

2006-ban tagjai közé választotta a londoni székhelyű brit Royal Historical Society. 2011-ben az ELTE Bölcsészettudományi Kara legnagyobb kitüntetését, a „Pro Facultate Philosophiae”-díjat adományozta neki a Kar érdekében végzett oktatói, tudományos és közéleti munkássága elismeréseként. 2017 nyarán az ELTE Szenátusa az Egyetem legmagasabb kitüntetésével, az Eötvös-gyűrűvel ismerte el munkásságát. 

Rendszeres előadója volt az ELTE és az MTA történettudományi és interdiszciplináris konferenciáinak, és gyakran felkért történész és politológus szakértője volt különféle, az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával, illetve történeti és mai világeseményekkel foglalkozó hazai rádiós és televíziós műsoroknak.

Évtizedek óta velünk dolgozó, szakmánkat, hivatásunkat rendületlenül képviselő, támogató kollégánktól búcsúzunk. Frank Tibor halálával a magyar és nemzetközi történetírás, felsőoktatás, filológia, anglisztika és amerikanisztika és általában a haladó gondolkodás pótolhatatlan veszteséget szenvedett.