Díszdoktori előadások az Ókori Rómáról
![Díszdoktori előadások az Ókori Rómáról](https://btk.elte.hu/media/ca/f4/bbb828fcdff1f89cf5d2a85d3834586ba1d9e87ca1a6005b02fb1f142cb3/fppjh-plakat-thumb.jpg?v202209270307)
2021. október 14. 15:00
ELTE BTK Kari Tanácsterem (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A fsz. 39.)
2021. október 14. 15:00 -
ELTE BTK Kari Tanácsterem (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A fsz. 39.)
Francisco Pina Polo a Zaragozai Egyetem professzora, a római köztársaságkor késői időszaka történetének, politikai intézményrendszerének, szónokainak nemzetközileg is elismert kutatója. “A demokrácia elmélete és gyakorlata a köztársaság kori Rómában” (Conception and Praxis of Democracy in Republican Rome) című előadásában a Köztársaság demokratikus vagy arisztokratikus jellegéről folytatott történetírói vitához szól hozzá.
Évtizedek óta vita övezi a római köztársaság meghatározását, kérdés, hogy valódi demokráciaként, vagy az arisztokrácia uralmaként kell-e gondolnunk rá. Elemeiben természetesen a demokrácia sajátosságait mutatja, ugyanakkor a rómaiak önmaguk sosem definiálták a res publicát demokráciaként. A görög δημοκρατία szónak latin megfelelője sem lett, ez a fogalom Rómában idegen maradt, tipikusan görög. Bár a kései görög szerzők (Appianos vagy Cassius Dio) a res publicát δημοκρατία-ként említik, ez a szóhasználat csupán a monarchia ellenpólusát jelentő kormányzati formára utal.
Interjú Francisco Pina Poloval
Johannes Hahn a Münsteri Egyetem ókortörténet professzora, kutatási területei a római császárkor, a késő antikvitás kultúr-, vallás- és társadalomtörténete, valamint a korai hellenizmus. “A mártírok, akik meghódítják a birodalmat. A “Kr. u. 4. század vallási forradalma az egyházban és a társadalomban" (Martyrs Conquer the Empire. The Religious Revolution of the Fourth Century AD in Church and Society) című előadásában Constantinus római császár uralkodásának időszakába kalauzol.
Constantinus császár nevéhez fűződik a kereszténység győzelme, valamint az állam és társadalom átalakulása keresztény birodalommá. Ugyanakkor nem a valláspolitika játszotta ebben a főszerepet, az egyház is csak kis mértékben gyakorolt hatást erre a fejlődésre. A 4. században a mártírok tisztelet lélegzetelállító gyorsasággal terjedt, és a kollektív identitás kiépülésének alapjává vált, felölelve a népszerű eszméket, egyszersmind lehetőséget biztosítva a lokális sajátosságoknak. Az ereklyék tisztelete révén a szentség tárgyi megfogalmazása és a vallásosság egy új formája vált kézzelfoghatóvá.