Deme Andrea is részt vett az ELTE TTK legújabb kutatásában
"Pár éve költöztem Magyarországra Mexikóból, hogy az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoportjánál kezdjem meg a posztdoktori munkámat. A kutyám, Kun-kun is velem jött. Mikor megérkeztünk Budapestre, elgondolkodtam, vajon feltűnik-e neki, hogy itt más nyelven beszélnek az emberek, hiszen addig lényegében csak a spanyol nyelvvel találkozott" — meséli Laura V. Cuaya, a cikk első szerzője.
"Tudjuk, hogy az ember már csecsemőkorban meg tudja különböztetni egymástól az egyes nyelveket, de vajon képesek-e erre a kutyák is? – folytatja a kutató. – Ennek kiderítésére egy agyi képalkotásos kísérletet terveztünk, amelyben Kun-kun és 17 másik kutya vett részt. A kutyák mind ki lettek képezve arra, hogy mozdulatlanul feküdjenek az MR készülékben a vizsgálat alatt. Mindegyikük csak egy nyelvet hallott a gazdájától egész életében: a magyart vagy a spanyolt.
A kísérlet során A kis herceg-ből játszottunk le nekik részleteket magyarul és spanyolul, hogy összehasonlítsuk agyi válaszaikat az általuk ismert és nem ismert nyelvre. Továbbá a szövegrészleteket egészen rövid szeletekre darabolva és összekeverve természetellenes ingereket is előállítottunk. Ezeket az ingereket arra használtuk, hogy megnézzük, a kutyák egyáltalán felismerik-e a különbséget a beszéd és a nem-beszéd között.”
A beszéd és a nyelvek multivoxeles mintázatelemzés (MVPA) segítségével kimutatott reprezentációja a kutyaagyban (n=18). A 'searchlight' elemzés során talált agyterületek eltérő neurális reprezentációkat mutatnak a beszéd észlelésekor (piros skála) és a nyelvek megkülönböztetése során (kék skála).
A kutatók azt találták, hogy a kutyák beszédre és nem-beszédre adott agyi válaszainak mintázata különbözik az elsődleges hallókéregben, függetlenül attól, hogy az ingerek az ismert vagy az ismeretlen nyelvből származtak. Arra viszont nem találtak bizonyítékot, hogy a kutyaagy előnyben részesítené a beszédet a nem-beszéddel szemben. "A kutyaagy, hasonlóan az emberekéhez, képes elkülöníteni a beszédet a nem-beszédtől. Ugyanakkor a beszédszerűség érzékelésének mechanizmusa más lehet, mint emberek esetében: míg az emberi agy különös becsben tartja a beszédet, addig a kutyák agya feltehetően egyszerűen a hanginger természetességét érzékeli" — magyarázza Raúl Hernández-Pérez, a cikk társszerzője.
A kutatás másik fontos eredménye az volt, hogy
a kutyák agya a magyar és a spanyol nyelvet is képes volt megkülönböztetni.
Erre abból következtettek a kutatók, hogy egy másik agyterületen, a másodlagos hallókéregben eltérő mintázatokat találtak az agyi válaszokban a két nyelvre. Ráadásul minél idősebb volt egy kutya, az agya annál jobban el tudta különíteni a két nyelvet. “Minden nyelvnek megvannak a saját hangzásbeli jellegzetességei. Az eredményeink arra utalnak, hogy a kutyák életük során egyre jobban megtanulják, hogy hogyan hangzik a gazdájuk nyelve” — folytatja Hernández-Pérez.
„Ez a felfedezés azért izgalmas, mert megmutatja, hogy nem csak az ember tudja számon tartani a nyelvek hangzásbeli sajátosságait. Azt azonban továbbra sem tudjuk, hogy minderre csak a kutyák képesek-e, vagy más fajok is. Vajon az ember közelében töltött több tízezer év során lezajlott agyi változások hozzájárultak ahhoz, hogy a kutyák ma értőbb füllel hallgassák a beszédet? Ennek megválaszolásához további kísérletekre van szükség" — összegezte Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője.
A kutatást az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Magyar Tudományos Akadémia (Lendület program, Bolyai János Kutatási Ösztöndíj) és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (ÚNKP), az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az Európai Kutatási Tanács és a Mexikói Tudományos és Technológiai Nemzeti Tanács (CONACYT) támogatta.
A tanulmány a NeuroImage folyóiratban jelent meg (szerzők: Laura V. Cuaya, Raúl Hernández-Pérez, Boros Marianna, Deme Andrea és Andics Attila).